Velem mindig történik valami…A hír szárnyakon jár, tartja a közmondás, de vannak olyan hírek, amelyek még a madár röpténél is gyorsabbak.
Elképzelhetetlen sebességgel terjednek, csak a vákuum hiánya akadályozza meg, nehogy utolérjék, netán megelőzzék a fényt.
Béla vezérigazgatónk almát szüretelt hétvégi telkén, a létra eldőlt, ő, pedig estében szőlőkaróra zuhant, a szőlőkaró belefúródott az oldalába, talán bele is fog halni. Az eset késő délután történt, másnap reggel a nagyvállalat minden vezetője tudomással bírt a hírről. Béla „ejtőernyősként” jött a céghez, szakmai ismeretei enyhén szólva hiányosak voltak. Sokan a vezetők közül rossz szemmel néztek rá, távollétében minősítették, nem éppen jó értelemben. Kevesen gondolták, hogy a szakmai ismeretek nem elegendőek a vezetéshez. Az élettapasztalat, nem utolsó sorban a vezetőképzés, egy szinte átláthatatlan nagyvállalat irányításában, nagyobb súllyal esnek latba, mint a szakirányú egyetemi végzettség. Béla rendelkezett ilyen ismeretekkel, ám nem kötötte mások orrára, úgysem hittek volna neki. Ejtőernyős, kívülállóként a szakma nem ismerte el. Tóni, első számú helyettese, minden témát magához ragadott, függetlenül attól, hogy a belső szabályozások szerint hozzá tartoztak, vagy sem. Készült az előrelépésre, mindenről tudni akart, a döntéseket, kevés kivétellel ő hozta meg. Bélát nem zavarta Tóni igyekezete, a dolgok jól mentek, és ez volt számára a fontos, egyedül a személyügyi kérdésekben döntött alapos körültekintéssel, empátiával. Reggel telefaxok mentek minden irányba, tíz órakor a nagyvállalat központjában rendkívüli értekezlet lesz. Ilyenkor félbe maradtak a megkezdett munkák, a vezetők autóba ültek, és a közlekedési szabályoknak fittyet hányva, igyekeztek a központba, a késés megbocsáthatatlan bűnnek számított. Mindenki sejtett valamit, de biztosat senki nem tudott. Tóni pontosan tíz órakor belépett a terembe, arcáról le lehetett olvasni, nagyon fontos eseménynek lehetünk majd részesei. Bejelentette, az értekezlet nem tart tovább negyedóránál, elmondta a semmi új információt nem tartalmazó hírt, vagyis a hírértékkel nem bíró „adatot”. Vezérigazgatónk beleesett a szőlőkaróba, sorsának kimenetele bizonytalan, ezért átveszi a vállalat irányítását, erről már értesítette az illetékes szerveket is. Kérdés nem lévén, a rendkívüli értekezletet berekesztette, mindenki sietett félbe maradt dolgát intézni. Másnap reggel újabb telexet kaptunk, rendkívüli értekezlet lesz a központban tíz órakor.
A teremben Béla várt bennünket, elmesélte az almaszedés hiteles történetét. Valóban beleesett a karóba, a klinikán ellátták, éjszakára benntartották, ő maga nem tulajdonított különösebb jelentőséget balesetének. A karóba esés hírét szomszédja vitte tovább, mondván, Bélát fölnyársalta a karó. Pontban tízkor megjelent Tóni, arcán savanyú félmosoly, és Béla kérésére visszavonta előző napi bejelentését, kért bennünket tájékoztassuk a közt, a nagyvállalat változatlan irányítással működik. A sors fintora, Tóni soha nem lett vezérigazgató!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése