Velem mindig történik valami…Várkonyi Könyvtár, Író-olvasó Találkozó. Újabb, számomra ismeretlen alkotó mutatkozik be, kíváncsi vagyok. Később indultam, úgysem kezdenek időben. Ezúttal nem így történt. A résnyire nyitott ajtón át már hallottam a recsegő, dohányosnak tűnő férfihangot, de nem értettem. Húszan biztosan voltunk, a könyvtári dolgozókat is beszámítva. A férfihang nőt takart. Az első, közelemben lévő széket foglaltam el. Az írónő éppen belekezdhetett mondókájába, gyerekkoráról mesélt, erdélyi származású, hosszú évtizedek óta, pontosabban 1956 óta nálunk és Németországban él. Szimpatizált forradalmunkkal, ezért jönnie kellett. Sokoldalú, kétdiplomás, grafikus illusztrátor és orvos, fest, zongorázik, ír, praktizált. Élményeit orvosi gyakorlatából és gyerekkorából, a „Föld” utcából meríti mind a mai napig. A Föld utcában szegénység, a környéken a szép táj uralkodott.
Jó a beszélgetőtárs, záporoznak a rutinos kérdések. Melyik a legkedvesebb könyved, kik kedvelt íróid, költőid, zeneszerzőid, mikor festesz, na és melyik írásodat olvasod nekünk, én kiválasztottam egyet, sorolja a könyvtár igazgatónője, a „Nyúlra” gondoltam.
Mindig az utolsó, az orosz ötök, sorolja, de félúton megáll, nem jut eszébe mind az öt, persze Csajkovszkíj, kinek ne lenne kedvence, általában ügyeletben festettem, a kedvenc költők, írók, felsorolása elmarad. Léteznek egyáltalán?
A Nyúl bekerül a családba, senkinek nem kell, nem tudják elhelyezni, végül rámarad, hazaviszi. A Nyúl mindent lerág, dísznövényt, szalmafonatot, plüssbabákat, de szépen fejlődik. Pisilni egy bizonyos helyre jár, bogyóit szétszórja a lakásban. Aztán előkerül a Nyúl leendő szerelme, egy rózsaszín léggömb. Szimatolja, nyalogatja, fiú lévén rá akar mászni, de a lufi feszes, nem sikerül, aztán mégis, mert a lufi egyre több levegőt veszt. A Nyúl végül megtalálta párját, minden alkalmat kihasználva szerelmeskedik a lufival, mindaddig, amíg teljesen lepuhul, majd a mérges Nyúl karma végez vele. Ennyi!
Az írónő választott könyvrészlete, a Föld utcából induló sétáit, a dombokból
heggyé váló természetcsodákat mutatja be, ahol lapulevél közül nő ki a szamóca, és fenyvesekben nyílik a havasi gyopár.
Régen járhatott az írónő arrafelé, vagy nem jól emlékszik a méretarányokra és a fajtajellegre. Én gyopárt a fenyvesek fölött, a már-már élettelen természet gyöngyszemeként ismertem meg, igaz nem Erdélyben! A lapu, pedig biztosan a törpelapu fajtából való lehetett, vagy óriásszamóca tenyészett a lapuk között. Kicsire nem adunk!
„Tizenharmadik parancsolat”, önéletírása egy svédországi plasztikai műtét keretébe ágyazva meséli el férjével megélt viszonyát, megcsalatást és félrelépést, végül megtérésüket egymáshoz. Ez lenne a tizenkettő mellé a tizenharmadik parancsolat? Nem vettem könyveiből, a „Kossuth” a kiadója!
Könyveinek előlapján láthatóak ígéretes akvarelljei, jövőre kiállítja. Megnézem!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése