Velem mindig történik valami…A recept nagyon egyszerű. Van birsalmád, vegyél hozzá diót és valamennyi cukrot. A birsalmát hámozd meg, utána vágd darabokra, szedd ki a magházat, forrald föl vízben, ne sokáig, öntsd le a levet, tedd félre, passzírozd össze a megfőtt birset, sűrítsd be főzéssel, keverd hozzá a diót és megfelelő mérető, lehetőleg lapos tálakba adagold. Az ép magházat, és a lehámozott héjat főzd forrásig, hagyd állni, míg a lé bepirosodik, cukrozd meg ízlés szerint, ebből lesz a zulc. A zulc bekocsonyásodik, ezért nagy szájnyílású üvegben tároljuk a fölhasználásig. Semmi tartósító anyagot nem kíván sem a sajt, sem a zulc!
A birsalmasajtot, szerintem mindenki ismeri, szereti, ám a zulcról sokan nem tudnak semmit. Pedig érdemes megismerni!
Téli napokon, amikor hiányzik a finom gyümölcsleves, a zulcból rántással nagyon ízletes levest lehet készíteni. Talán egy kevés szegfűszeget, fahéjat is lehet belefőzni.
Ha fánkot készítünk, a zulc kitűnő csemege hozzá, a baracklekvár helyett vagy mellett, enyhén fanyar íze eteti magát, na és a fánkot is.
Idén sok birs termett Kisújbányáról származó fámon. Hatalmas, szépszínű gyümölcsöt szüreteltünk.
Fiam hámozott, én daraboltam és tisztítottam meg magházától a gyümölcsöt. Százszázalékos biotermés, állapítottuk meg, mert a szép külső mögött, pontosabban belsejében vidáman növekedtek a kukacok. Egyikük már kifelé iparkodott, nem talált kapaszkodót, ezért hosszú ideig tekergőzőtt félig előbújva rejtekéből.
Azon tanakodtunk, hogyan került be a kukac, kívülről semmi behatolási nyom nem látszott. Végül megállapodtunk abban, hogy talán virágzáskor rakja be petéit a károkozó kórokozó.
Reggel, igaz nem túl korán kezdtük a befőzést, egy órakor még a harmadánál tartottunk. Mindkettőnk keze görcsössé merevedett, sem a hámozás, sem a magfejtés nem könnyű munka. A nagy fazekak emelgetése, a bennük fortyogó tartalom kavarása, a sok ide-oda öntözgetés az odafigyelés mellett odavigyázást is követelt, a kirottyanó keverék meztelen karunkra hullva pirossá varázsolta bőrünket. Már sötétedett, kedvünk tovább hanyatlott, a hetek múlva várható kóstolás sem tudott erőt önteni belénk, de elkészültünk mire megjött a család többi tagja. A konyhaasztalon szépen sorakoztak a tálak, az üvegekben pedig, már sűrűsödött a zulc.
Igazi örömmé vált a mosogatás, a már részben lekvárrá megkeményedett sajtot boldogan nyaltam le ujjamról, sikeres napot zártunk.
Őszintén remélem, egyik barátom sem fogja birsalma termésének egy részét fölajánlani befőzésre. Legalább idén ne! Jövőre, ha nem terem eleget a fám!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése