Velem mindig történik valami…Egyedül mentem el a vértanúkat megtisztelni, kegyeletemet leróni. Nem szeretem a tömeget, mert amint az a temetési menetben lenni szokott, a megemlékezéseken is az első sorokban hallgatnak, távolabb az eseményről váltanak szót, még távolabb a mindennapok dolgait beszélik meg a jelenlévők.
Gyermekorom óta tudom, hogy nem „Aradi Tizenhárom”, hanem „Aradi Tizennégy” volt. Édesanya, mikor születésnapján –október elsején- köszöntöttük, minden alkalommal megemlítette, hamar itt lesz október hatodika, és elsoroltatta velünk az „Aradi Tizennégy” nevét. Elmesélte, ki mi volt, kit hogyan végeztek ki, milyen hősiesen, de esendően viselték sorsukat. Damjanich János imája megmaradt emlékezetemben, megtanultam Édesanya iránti tiszteletből.
„Mindenség ura! Hozzád fohászkodom!
Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet!
Te vezettél, Atyám a csatákban és ütközetekben –Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni- dicsértessék a Te neved mindörökké.
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől!
Hajlítsd az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára!
Adj erőt, ó Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa a nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom! Ámen.”
Az ima, időszerűsége miatt, a megfelelő behelyettesítéseket elvégezve, ma is imádkozható.
Az egyik vértanú mellszobrát egykori üzlettársával a fiam állíttatta, örömteli meglepetésemre, többszázezres megbízást adva az alkotónak, tisztelegve a vértanuk előtt.
A réz plaketten ott áll dr. Révész Mária és a Honvédelmi Minisztérium neve is, jóllehet a szobor készítője nem emelte meg vállalkozási díját.
A plakett bizonyítja, hogyan lesz a feledésbe merülő múltból jelen!
A tizennegyedik vértanút, a költő Kazinczy Ferenc fiát, Kazinczy Lajosnak hívják, október 25.-dikén, golyó által halt hősi halált, huszonkilenc éves volt csupán!
Édesanya keresztneve Emília. Az általa őrzött „Október Hatodika” című, a „Nemzeti Könyvtár” 1909-es, 1-es számú, kis kiadványát én örökítem tovább.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése