Velem mindig történik valami…Kirkegard, Nitsche, Wittgenstein, dobálózott a nevekkel, a nem túl népes érdeklődés, nem zavarta folyékony, nagyhangú értekezését magáról. Mélységesen sajnálom, hogy nekem megadatott a gazdagság, és megtehettem az elvonulást, hihetetlen jó regényem megírásához.
Tizennyolc hónapon át írtam egyhuzamban Mallorcán, ilyen regény nincs, pontosabban eddig nem volt a magyar irodalomban, pedig, és nekem elhihetik, nem készültem előre, a folyó napok ötlete alapján íródott a regényt.
Én készültem belőled, mutatta főigazgató úr terjedelmes jegyzeteit, észrevettem, látod, mutatta egyik jegyzetlapját, bennem is fölmerült amit, most kifejtettél. Az a három idézet, amit regényed elején látok, adja a felütést, mint egy zenei auftaktot, a regényfolyamodhoz. Azért ennyit, fölemeli a könyvet, írni nem kis teljesítmény, Spíró is megirigyelhetné.
Hát igen, ez azért egy kicsit több, ezt nem lehet letenni, nem olyan, mint a Harmonia Celestis. Nem tudok túljutni a harmincadik oldalnál, második nekifutásra sem érem el az ötvenet. És jön újból Montaigne, Kirkegard, de eltéveszti nemzetiségét, nem zavarja, ömlik belőle a szó. Órájára néz. Már az első pillanatban, amikor megjelent, amúgy slamposan, észrevettem aranyóráját, sajátos formája alapján Omegára tippeltem, de Breughet volt, néhány éve egymillió márkáért árusították, limitált széria! Lassan vége is a találkozónak konferálja magát.
A bemutatkozón mindig megkérdezzük ki a kedvenc írója, zeneszerzője, költője az illetőnek, próbálkozott újra főigazgató úr. A válasz újból ömlött, de nem tudtuk meg, amit akartunk. Ember legyen a talpán, aki választani tud, fogalmaz, és fölsorolja a magyar irodalom jeleseit: Krúdy, Mikszáth, Kosztolányi, és Kosztolányi csak azért, hogy ne felejtse a magyar nyelv ízét. Tolsztoj, és Thomas Mann kimarad, pedig velük kezdte mondókáját. Most blöffölt, nem szereti, ha kérdeznek! Magánszáma egyébként a felületes hallgató elámítására pontosan kitervelt, színészi teljesítmény.
Curriculum vitae/honlapjáról/ összefoglalva: Aradi születésű, elvált szülők, kibírhatatlan gyerek, megszökik, filozófiát hallgat Torontóban, állítólag el is végezi, ’91-ben megalapítja Romániában a Lighting Ltd.-jét, befut vele, kiszáll a gazdaságból, elsőként megkapja 2001,-ben a Gundel díjat, amit valószínűleg a háttérből mozgat. Létezik egy fényképfelvétele, ahol Faludyt sörözteti. Kész!
Eddig megjelent négy verseskötete-első kettő a Jelenkor Kiadónál-, két regénye az Ulpiusnál-, ez a második! Ha rajta múlna besztszeller lenne, mindent megtesz érte. Száguldozik az országokban -magyar, szlovák, román felségterületeken-, egyik íróolvasó találkozó a másik után. Nálunk három hét alatt tíz állomás. Könyveit ingyen adja a hallgatóságnak, és dedikál. Én a „pillanat gondolatát” kértem: „Arról, hogy Pécsett jártam és sokat esett, és sok pálinkát ittam Böszörményi Zoltán, 2009-10-20.” Öntelt életművész, költőnek, írónak rossz!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése