Velem mindig történik valami…Haydn emlékév van. Király Csaba Liszt díjas orgona-zongoraművészünk, a Filharmónia és a Művészetek és Irodalom Háza szervezésében műsorra tűzte Haydn válogatott zongoraszonátáit. Az csúnya, esős idő ellenére szépszámmal hallgattuk virtuóz játékát.
Évekkel ezelőtt Fellegi Ádám zongoraművésznek volt egy sorozata, előadással fűszerezetten játszotta a klasszikusok legszebb darabjait.
Nagy sikerrel!
Az egyik estén Bach Goldberg variációját is eljátszotta, megemlítve, hogy ezt a művet, technikai nehézsége következtében, rajta kívül kevesen képesek hibátlanul végigpörgetni, még Schiff András sem, és azért nem veszi föl szmokingja fölső részét, hogy a kézáttételeknél ujjai ne akadjanak véletlenül a fölső rész ruhaujjába.
Remek előadást produkált, majd hozzátette, hogy Bach korában néhányan elszenderültek az egyenletesen zsongó hangok hallatán. Ezt a megjegyzését többen kétkedve fogadtuk, meg is vásároltam előadása végén CD-jét, és az óta is figyelve hallgatom, igaz, többnyire lefekvés előtt, és nem tudok betelni a tökéletes alkotással.
Kár, hogy Fellegi Ádám önérzete nagyobb volt zenei alázatánál, mert Kertész Imre, Nobel Díjas kisregénye a Sorstalanság magyarországi megítélése kapcsán kifejezett méltatlankodása elfordította a közönséget tőle.
Más oka is volt végső kudarcának, nevezetesen, ahogy előrehaladt az idő egyre laposabb műsorral lépett föl. Végül kísérleti nyulaknak nézte pécsi közönségét, mert például Beethoven IX.-dik szimfóniáját szintetizátoron játszotta, hozzákeverve valamelyik szegedi kórus vokális kíséretét.
Haydnt ritkán tűzi műsorra a Bartók adó, nem is nagyon ismerem, azonban Király Csaba játéka meggyőzött, Haydn bizony ott van a nagyok között, csak sokat kell hallgatni.
A koncert után utolsóként megköszöntem én is a szép estét, de a kisördög bujkált bennem, megkérdeztem, hol helyezi el Haydn muzsikáját, mert nekem, valóban tökéletes játéka ellenére koncepció nélkülinek, mondhatnám, öncélúnak tűnik a sok trilla, mordent stb, nem érzem a fölkészítést a befejezéshez, elképzelhetőnek tartom bárhol elkezdeni és befejezni a darabokat.
A válasz először kitérő volt. Mindig az éppen játszott szerzővel azonosulok, nem tudnám kottából játszani a műveket a teljes odaadás hiányában.
De mégis közel áll hozzád Haydn?
Igen, de ne várj Lisztet, vagy Beethovent, vagy ne adj isten Bachot, Haendelt akkor, amikor Haydnt játszom. Műsorom második felét figyeld, majd Schumann, Chopin, Schubert megadják azt, amit vársz, na és nem is szólva Lisztről!
Hát igen, Vásáry Tamás is, vallomása szerint, leginkább Liszttel szeretne találkozni az Örökkévalóságban.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése