Trombitaverseny
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. november 12.
Velem mindig történik valami…Most nem velem történt, hanem Jenővel. Egyik pillanatról a másikra. Hiányoltuk távollétét, nem ismertük az okát, most megtudtuk. Együtt tornáztunk, a szorgalmasok közé tartozott, jóval előbb érkezett a szokásosnál, beállt kapura rúgni, és ritkán sikerült is egy-egy gólt elérnie. Ha kapus nincs, akkor sem nagy a baj, mert Jenő irgalmatlan nagyokat rúgott, és nem célzott, lövéseinek többsége, a kapu mellé sikeredett. Most hogy megtudtuk mi történt vele, a kapusa elárulta, ha nagy ritkán felé száguldott a labda, szándékosan lassan reagált, sajnálta Jenőt a sok kudarcért, és beengedte lövését, úgy, hogy Jenő ne vegye észre, szándékosan cselekedett. Ahogy haladt az idő Jenő térdszalagjai meggyengülhettek, mindkét lábára rugalmas pólyát húzott, ne gyöngüljenek lövései, hiszen az erős lövésekben lelete örömét, az adott neki tartást előttünk. Nemegyszer rá akart venni, szálljak be, de én csak elnéztem, ő mennyire igyekszik, és inkább kimaradtam. Sorra küldte a hálón a szebbnél szebb összeállításokat, mikor megköszöntem, mert a világ minden tájáról származó netalbumjai gyönyörködtettek, csak annyit mondott, ő még nem látta, egy fájlba gyűjti, ő is másoktól kapja, aztán majd, ha ráér, megnézi őket. Feleségétől tudjuk az esemény leforgását, megizzadt, elfáradt, kérte hívjanak mentőt, mire kiértek már nem volt eszméleténél, agytörzsét érte a vérzés. Fölépülésének valószínűsége egyenlő a nullával. Érdekes módon, hamar túljutottunk a megrázkódtatáson, sajnálkoztunk egymásnak, és megtörtént az, amit mindenki érez a nagy bajok idején: nem velem történt. Házasfelem jó huszonöt éve agytályoggal került be oda, ahol most Jenőt ellátják, az idegklinikára. Agytörzsében helyezkedett el a tályog, és sorra szűntek meg az idegpályák vezetései, reflexei megszűntek, már a Babinszki sem működött, nekem kellett a nyári hétvégén idegsebész után kutatnom, mennél előbb, annál jobb, nem növekszik tovább a tályog, de feleségem soha többé nem tud talpra állni, fogadd el a valót, vigasztaltak ily módon. Az operatőrrel naponta teniszeztünk a klinika pályáján, naponta biztatott, öregem, bármit is mond a józan ész, vannak csodák, a tályog kiürül, és úgy húzódik össze, hogy a csoda bekövetkezzen. Bekövetkezett! Egy hónap nem telt bele. A tegnapi hangversenyen kivételes zeneművet, kivételes zeneszerző alkotását, kivételes képességű trombitaművészt hallhattunk, nagy örömünkre. A szünetben összeszedtem magam, bátorságot merítettem az előadóművész közvetlenségéből, ahogyan játszotta az elképesztő effektusokat, ahogyan örülni tudott a zenekarral való együttműködésnek, ahogyan maga mellé karolta a zeneszerzőt, és odamentem hozzá, kérni. Mutatná meg a kotta letétet, elképzelni nem tudom, miként lehet lejegyezni a hallottakat. Boldóczki Gábor, a kivételes tehetségű művész maga elé tessékelt, rám csillantak szobájában csodahangszerei, és úgy beszélt velem, mint egyenrangú partnerrel, hogyne elküldi e-mailen a kottát. Reggel PC-men ott volt a küldemény, és én hallottam ismét a művet, ha Jenő is hallhatná, egészen biztos könnyebb lenne neki, és fölépülne.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése