Meglátjuk
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. november 14.
Velem mindig történik valami…Ilyen határozott szándékkal még nem indultam a vásártérre. Kimerült a konyhai TV távirányítóját tápláló kilenc voltos elem. Ott van egy szerb, vagy horvát anyanyelvű árus, aki azt állítja magáról, nem csap be senkit, tisztességes, ha nem lenne az, nem árulhatna a kertvárosi Diana téren, mert onnan kinéznék. Ott is van egy piac, a hét minden napján vihetem a hibás árut, amit természetesen nem szándékosan adott el nekem, de hát vannak véletlenek. Már választék is van, mondta furcsa kiejtésével, egyik százötven a másik hatszáz. Melyiket ajánlja, maga választ, ne én legyek majd haragjának alanya, ha nem jót választott. TV távirányítóhoz kellene. Akkor viheti az olcsót, segített mégiscsak a döntésben. Zsebre tettem az elemet, aztán meg a pénzt, amit a szomszédoktól egészített ki. Jóban vannak, segítenek egymáson, ennyi ezerig, a másik ezrest a szomszédtól kérte kölcsönbe. Minden jót kívántunk egymásnak, továbbmentem nézelődni a százforintos könyvekhez. Kicsi, nagy könyv, jelentős író, vagy ismeretlen szerző egyaránt száz forint. Jókat szoktam itt csemegézni, minden akad, csak türelem kell hozzá. Most sem volt hiábavaló a keresgélés, megtaláltam az egyiptomi álmoskönyv ezerkétszáz harmincegyedik kiadást. Az ezernyolcszáz harmincegyben, „újonnan megigazított ’s bővített”, Landerer Anna betűivel, aki biztosan a Landerer & Heckenast híres kiadó Landerer tulajdonosának leszármazottja, Budán nyomtatott reprint kiadása az ezernyolcszáz ötvenötben Pesten Bucsánszky Alajos által kiadott ugyancsak reprint kiadása alapján, amit a Jankovics-féle szögletház könyvesboltjában lehetett beszerezni, ezerkilencszázharmincháromban a Képzőművészeti Kiadó gondozásában jelent meg. A könyvecskének csupán az első lapját gyűrte meg az idő, egyébként hibátlan példány. Nem vetekszik a Krúdy félével, és mintha csak érezte volna az utánnyomó, hogy kettőezer tízben időből lesz a legkevesebb, a könyvecskét mindösszesen, fedlappal együtt, ötven oldalon adta közre. Tudatja, hogy: „Álom ’s esős idő, magokban elmúlnak; Gyáva Szipák a’ kik ezeken búsulnak, Hogy ollykor betelik némely álom, Barátom, ezt bár melly oldalról vizsgálom, Csak ollyan, mint mikor patkót talál a’ vak; De azért úgyé bár hogy bizony nagy kobak Tesz patkó szedőkké világtalanokat; Te látó tanúknak sem hívod azokat.” Evvel bocsátja útjára a könyvet a kiadó, és szerencsetáblát is mellékel a lottéria számára. Tegnap, álmomban csillagot láttam az égen, ez vígasságot jelent, és a 7 és 40 szám tartozik az álomhoz. A csillaghoz a 15, 18, 65 és 80 kabalisztikus számokat kell a lottérián megjátszanom, de csak négyes találatom lesz. Elmegy! A 7 temetést, békát, pénzes zatskót, tulipánt, a 40 virágos edényt, úszást, kakast, postai levelet jelent. Temetés minden nap van, a békát nem szeretem, a pénzes zacskót is csak akkor, ha teli van pénzzel, virágos edényem van, úszni szeretek, kakas jöhet, legalább nem kell ébresztőórát beállítanom, és valóban várok postai küldeményt, igaz nem levelet. A könyv figyelmeztet, a magyarázatok nem csalhatatlan jelentések, azonban fiatal és idősebb fiaknak és nőknek is jó szórakozást nyújtanak, és a lottériába betenni a pénzt a mai gazdasági gondokkal küzdő olvasók számára csak ajánlani való. Holnap veszek lottót, meglátjuk?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése