Megérte
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. november 23.
Velem mindig történik valami…Kifejezetten bosszantott a belebeszélése. Megkíséreltem félrevezetni, mármint javasolni, kötött az idő, halassza későbbre mondandóját. Háromnegyed óra állt rendelkezésemre, és összeállt bennem mit fogok elmondani, és milyen formában. Ebben az esetben nem lehetett jól bevált módszerem követni, először rövid átfogó, azaz teljes körű áttekintés, később újból belemenve a témába egy részletesebb, ám ugyancsak a teljes anyagot magában foglaló mélyebb részletezés, és így tovább, egészen addig, amíg már bármikor abba lehet hagyni az ismertetést néhány záró összefoglaló mondattal. Most csupán az első körről lehetett szó, és belekotyogott, kiestem rendszerezett gondolatmenetemből, egyszerűen zavart a jelenléte, és tudálékos, nem odaillő közbebeszélése, azt vetítette előre, nem válnak eggyé az általam elmondani szántak. Kedves ismerősöm, felesége angolajkú nyelvész, amerikás magyar, aki évente egyszer, kétszer hazalátogat, aztán vissza az újvilágba, mert ott az átlagos embernek élte végéig dolgozni kell, és ő szívesen is teszi. Mint gyermekpszichiáter fölküzdötte magát a teljes elismerésig, de a státuszt meg is kel tartani. Pénzt szerezni a kis intézetnek, amiből élnek azért, hogy megtehesse az általa megállapított diagnózis alapján a szükséges beavatkozásokat. László nem tudta megállni, és most már félrevezetővé vált belekotyogása, ezt nem engedhettem, noha barátom figyelemmel fordult felé is. Talán ez is bátoríthatta Lászlót, amikor odaértem ismertetőmben, amihez ő ért, mert régóta foglalkozik a témával, de megállapításai égből pottyantak, maradék türelmemet is elvesztettem már, már leállítottam, de nem tettem. Hadd beszélje ki magát, és ha befejezte, akkor elintézem, helyére teszem a témát és őt is. Ó birodalom, Közép birodalom, fáraók sokasága és a székelyek/magyarok, akik ott jártak Egyiptomban a sok Tutmoszisz, meg Tutenkamen birodalmában, és ott hagyták beszédmódjukat, írásukat, és még matematikai ismereteiket is. Karinthyt idéztem, aki ugyebár egyszerű módon intézte el a magyar angol rokonságot, mert az „eleven amber”, amit ugyebár úgy ejtenek „eleven ember” tökéletes bizonyíték, hiszen magyarul szól, és eleven embert jelent, noha angolul tizenegy borostyánt, és a nyelvtan sem stimmel. Megbántam, amit tettem, noha László a legkevésbé sem vette magára citálásomat. Végső soron én sem voltam ott a székelyekkel/magyarokkal ugyanúgy, mint László. Éppen úgy is lehet, ahogyan ő képzeli, csak ne lett volna olyan határozott, olyan kinyilvánító. Mennem kell, háromnegyed van, a kocsi kinn vár rám, máris befejezem szóltam, és tettem. Elküldök neked két könyvet, nézd át, aztán májusban, ha újból jöttök visszahozod. A látogató könyvbe azonban már most írnod kell! Amikor elment ő is, meg László is megnéztem bejegyzését. Röviden: erősödött magyarságtudata, köszöni a kiegészítő magyarázatokat is, a Lászlóét. Este fölhívtam Lászlót, megköszöntem, hogy megtisztelt látogatásával, és azt is, hogy kiegészítette hiányos ismereteimet, és erősítette barátom magyarságtudatát. Ennyivel tartozom Lászlónak, akár úgy van, ahogy elmondta, akár másképpen, egy embert még büszkébbé tett magyarságára, hazájára, hogy régi nyelvünket beszéli, hogy innen ment el, és még szívesebben látogat majd haza.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése