Könyvportörlés
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. november 18.
Velem mindig történik valami…Lida néni igazi úrinő volt. Mert már nem él, azért volt. Orosz akcentussal beszélt, hasonlóan palócokhoz, „á”-zott. Én meg a fiam Ándrás voltunk, a kislányom Ágiká, feleségem Mártá. Egyébként tökéletesen megtanulta nyelvünket, és oroszt tanított az iskolában, merthogy orosz hercegásszony volt az édesányja, ő tehát hercegkisásszony. Sokat átjárt anyósomékhoz, jóban voltak, kártyáztak, ha meg egyedül volt, akkor is kártyázott, pasziánszozott. Elképesztően sok figurát ismert, ha nem jött ki a figura nem bosszankodott, kezdte elölről. Tőle lestem el, hogyan kell ügyesen port törölni ott, ahol szükséges, de gyorsan. Átmentem hozzájuk, horgolt terítős asztalhoz ültetett, és teával kínált, elfogadtam, terítőt kellett cserélnie, a teához. Szamovárban hozta a meleg vizet, úgy ahogyan régen otthon megszokták, akkor láttam a valóságban először szamovárt, és üvegpoharas teáscsészét. A terítőcserét egy furcsa mozdulattal lehúzta az asztalról. Méghozzá úgy, hogy azokon a részeken is elcsússzon, ahol egyébként nem takarta az asztal tetejét. Iszogattam a teát, beszélgettünk, főleg ő mesélt én, pedig hallgattam. Elmondta, nekik természetesen takarító személyzetük volt, amikor még hercegi módra élhettek, ám az a személyzet sem volt jobb a mainál, vagy a magyarnál, és bizony sokszor váratlan vendégek érkezhettek, ezért édesanyja időben megtanította, hogyan kell a személyzet munkáját rendbe hozni. A portörlésről esett szó, mert a terítőcsere egyben portörlést is jelentett. Avval a furcsa mozdulattal az asztal teljes felületét portalanította, a csipketerítő végighúzása által megtörtént a portörlés. Hatalmas ötlet, és ügyes módja a portörlésnek, amit én úgy fejlesztettem tovább, hogy nem csak a vendégek érkezésekor, hanem a szokásos, ám elég ritka portörléshez is alkalmazom. Lehúzom a terítőt, és kirázom az ablakban, majd visszaterítem. Lida nénitől, ha még élne, azért kérdeznék még valamit, nevezetesen azt, hogyan törölgették a könyveket? Lehetnek azok üvegablakos szekrényben, polcon, vagy egyszerűen a földön, azokat nem lehet az asztalterítős módszerrel portalanítani. Nem tud válaszolni, ezért magamra vagyok utalva, hónapok óta arról álmodom, hogy valamelyik shop-ban előjönnek a kínaiak valami ötletes megoldással. Advent jön, van rázásra gyulladó ledes gyertya! Tegnap az egyik boltban tartós elemmel működő, integető Mikulás figurát láttam, a kezében valamiféle szálas anyagból készült virgácsot lengetett. Most azon vagyok, hogy ráleljek egy olyan változatra, amelyiknek a másik kezében egy porszívócsövecske található, és akkor csak végigviszem a könyvek fölött a Mikulást, megoldván a „könyvportörlés” nehéz feladatát. Egy hetet még kereshetem különleges Mikulásomat, vagy jön a hagyományos megoldás, darabonként leszedni, leporolni, visszatenni, aztán a másik, meg az összes, egymás után. Már tudom egy álommal szegényebb lesz a feleségem, mert vagy elkészül a nagy munka, és amire a végére érek, a szálló por újból rátelepedik a könyvekre, vagy nem készül el, és akkor én egy álommal gazdagabb leszek, nem fogok „könyvportörölni”.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése