Piszokalak
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. november 29.
Velem mindig történik valami…Illenék ismerni magam, de sajnos nem ismerem. Valami kellemetlen lehet bennem, ami igazolásra késztet másokat, többször rádöbbentem már, vagy egyenesen megmondták, emlékezetes maradtam nekik, a kellemetlenségért. Jutka, ma háromgyermekes anya, lányom barátnője, ha találkozunk, az orosz ragozást emlegeti, rákérdeztem, réges-régen, tudja a tyetyrágyot ragozni, tudta. Akkor miért kellemetlen? Nem kapok rá választ. Nusi jön? Nem tudom, ezt minap a barátom kérdezte. Rávettem, jöjjön el, nézze meg a performanszomat, Nusi is ott lesz. Valóban úgy volt, hogy ott lesz, de rá nem lehet biztosan számítani, ezt tudtam előre. Ha nem említem, nem jön el ő sem. Utolsó alkalommal, amikor találkoztunk, abbahagytuk a vitánkat, ő az Oxford Dictionaryt emlegette, én meg a magam mondanivalóját, referencia nélkül, mert úgy gondoltam, amit kigondoltam rendben van. Nusi jön? Fölhívom, de nem veszi a hívást. Kezdjük el! Mi a mondandód a performanszodhoz. Vetítettem, ő elhelyezkedett, egy órányi szabadidőm van, aztán megyek az egyetemre. Miatta lettem gazdasági vezető, átment tanítani, én kerültem a helyére. Tőlem kérdezte, ugye jobb, ha az egyetemre megy tanársegédnek, mint adjunktusnak a főiskolára. Hát persze, mégis az egyetem, az egyetem, ott is előrejutsz. Most fölmondta a leckét megint, mint akkor, bármennyiszer találkoztunk, mindig ez a helyzet alakul ki. Igen, sokat olvasott gyerekkorában, Nusi bátyjával cserélgették a könyveket, elolvasta az Ószövetséget, aztán a Pallast is elolvasta, a Révai már nem az igazi. Nem is beszélve a Tolnairól, föllazult a szerkesztőbizottság, a besenyők meg elűzték Árpádékat, mindannyian ott voltunk, Belső Ázsiában, meg jött a jégkorszak, a finnek, meg a kazárok, akik nem zsidók, csak zsidó vallásúak. Ismered Koestlert? Nem. Egészen kitűnő könyvet írt a kazárokról, szóltam. Tudod, én kinn a kertben olvasgattam, a délutánonkénti kötelező unokasziesztán. Aztán elhallgattam. Írj be valamit a látogatófüzetbe! Nem, így hirtelen nem, majd összeszedem a gondolataimat. De beírhatod azt is, hogy nem értesz egyet az általam mondottakkal. Tanácsolok valamit, vedd föl a kapcsolatot valakivel, aki elfogadott tekintély! Nem gondoltam, hogy tovább foglalkozom a témával, elértem, amit akartam, bekerül a kiállításom a kulturális évet összefoglaló könyvbe. Kitől származik az idézet, amit ideírtál. Magamtól. Akkor miért tetted idézőjelbe? Mert idéztem magamat. És a PhD a neved után? Mit írjak, ha már nincs kandidatúra? A dr.-t a neved elé. Hiszen ott van. De a PhD az más, az nem jár! Figyelj! Orosz nyelvvizsgád van, nem beszélsz oroszul! Amikor a ruszkik a céghez jöttek én beszéltem velük németül helyetted, pedig téged rendeltek ki. A kandidaturádhoz ezt az orosz tudásodat vették figyelembe, engem kértél referenciának a védésednél, ha nem referálok, nem kapod meg a címet. A többi kezdő között, a közgázon elfértél, nem volt ellenfél, úgy jutottál előre, most fölmondod a leckét, te is tudod, amit én is tudok. Nem vagy képes leírni pár mondatot? Ha kevesebb vagy, ne írj, ez kisebbség, érzésnek. Végül e-mailen „tisztelettel, szeretettel” elküldtem azt a két felvételt, amit készítettem. Őszintén gondoltam! Nos, ezért vagyok kellemetlen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése