Nőszem
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. november 4.
Velem mindig történik valami…Plakátot ragasztottam, nem tudtam előadás lesz, és találtam indokot, hogy közlésekor távozhassak. Később sugdolóztak a bennfentesek, hegyeztem a fülem, és elkaptam valamit. Angster lány a felesége, már fönn vannak az előadóban, rendezik a diákat, vetítés lesz. Angsterékat ismertem, Jóska bácsitól sajátítottam el rövid másfél óra alatt az orgonák, harmóniumok szerkesztésének elveit, a levegővezető vájatokat, a sípok fajtáit, a vezérlés hagyományos és modern, elektromos megoldását. Mérnök, a mérnökkel hamar szót ért, Jóska bácsi fölvirult, feledve kilencvenöt évét, lelkesen magyarázott, magyarázata olyan világos volt számomra, mintha régóta társak lennénk, és egy újszerű hangszert állítanánk össze, csak úgy gondolatban. Ha Angster lány az előadó felesége, csak Jóska bácsiék három lánya közül lehet egyikük. Három lányt, meg egy fiút nevelt föl Jóska bácsi, nehéz körülmények között egymaga, felesége Judit asszony fiuk születése óta deréktól lefelé béna. Elvesztették a gyárat, de Jóska bácsi szaktudását nem lehetett nélkülözni, alkalmazták tovább, most már egyformának a többivel. Élete szerzeménye egy Trabant gépjármű lett, ami évek óta állt házuk előtt, kihasználatlanul. Eladni nem lehet, Jóska bácsi már nem vezet, a fiuk valahol a Csendes Óceán egyik kis szigetén Gauguin módjára tengeti életét, odafelé sem vásárolt repülőjegyet, kevesen lakják a szigetet, ingyen szállították a bevándorlókat a szigetállam repülőgépei. Ismerem önöket, és soroltam mindazt, amit tudtam róluk, a hölgy nagy szemet meresztett, tévedésben vagyok, ő Angster Imre lánya, Jóska bácsi a nagybátyja. Most jutott eszembe az Angster „gyerekek” legalább heten voltak, bőségesen létezik hát leszármazott, most tévedtem. Gyorsan, gyorsan méltatlankodott az előadó, lassan kezdődik az előadás, a diák vagy sötétek, vagy világosak, pedig kétféle erősségű megvilágítást ígért a technikus. Ez megvan, a sötét és a világos, használjuk a világost javasoltam hozzáértően. De ezt a könyvet megvásárolom, 2999Ft. az ára, nyúltam a tárcám után. Ez az utolsó, hidd el magamnak maradt egy példány, ezt nem adhatom. A könyvtárakban elérhetőek műveim. Én saját példányt szeretnék, dupla árat is fizetek érte, nekem a kun sziklaszobrok megérnek annyit. Ahogy belegondolok, két példányt hagytam magamnak, de csak egyik van itt, jó várok az előadás végéig. Az Angster Imre lány kikapta a kezemből a már magaménak érzett kötetet, nem lenne tisztességes, eddig 2999Ft. volt az ára, most is annyi marad. Az előadó kimeredt szemmel fogadta el asszonyának döntését, nem szólt ellent, előadott. Ázsiában, Mongóliában, a Jenyiszej tájékán, Kína közelében, ezer és ezer kilométert bejárva készítette kun szoborképeit, ő saját maga, és hozzátette minden alkalommal, a fényképezés előtt nekiheveredett az anyaföldnek, mert mire odaért a sok száz szoborhoz elfáradt, és a művész kell, hogy csodálkozzon, meditáljon, mi is az, amit az ismeretlen szobrász megformált. Férfiakat, nőket, fejen lévő háromágú koronákat, ember formájú, méretű falloszt, amire hölgy ismerőse hívta föl figyelmét. Angster Imre lánya itthon kutatott, mást. Beszélgessünk, vetette föl gondolatát, a többiek beszélgettek, én eljöttem. Hiába meresztettem szemem, nem jött össze hölgyismerősének meglátása.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése