Életteljesség
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. november 24.
Velem mindig történik valami…Erzsinek csapta a szelet, Zsuzsa lett belőle. Erzsi nem is ment férjhez, hivatalosan, kapcsolatai voltak, de én is úgy gondoltam nem őt választottam volna a két testvér közül. Erzsi okos volt, kitanult mindent, főiskola után egyetem, majd a munkaköréhez szükséges tanfolyamok következtek, sikeres volt, kiváló gépészmérnök, akinek a keze közül férfiak teljesítményét meghaladó munkák, újítások, és ha jól emlékszem még találmány is kikerült. Mindenki tisztelte, de már fiatalon úgy tekintettek rá a férfiak, Erzsi jó munkatárs, ám feleségnek nem kívánták. Nem volt csúnya, messziről csinosnak látszott, sajnos örökölte édesapja ráncos arcbőrét ezen nem lehetett segíteni. Lassan beletörődött sorsába nem fog férjhez menni, és emiatt, hagyományos gondolkodású volt, nem is lesz gyermeke, egyedül éli le életét. Ennek megfelelően rendezkedett be, kis lakást vásárolt magának, a szülők halála után neki járó örökrészt is testvérének, Zsuzsának adta, ott vannak gyerekek, akik majd hasznosítják az örökrészét is. Szívesen járt a testvéréhez, nagyon kedvelte unoka húgát, öccsét. Kisgyermekkoruk óta ő volt az, akit megkértek, ha szükség volt rá, vigyázzon rájuk, felügyelje őket, amikor a szülőknek valahová el kellett menni. Átrendezte programjait, soha nem mondta volna nem ér rá, mert saját dolgait intézi, és nem érezte áldozatnak vállalásait. Már nagyok voltak a gyermekek, amikor édesanyjuk rákos lett, aki nem kívánt tovább élni, betegségét csak sztómával lehetett orvosolni. Csinos nő volt, férje ezért is választotta őt Erzsi helyett. Mindannyian úgy gondoltuk, most itt van az alkalom, és megoldódik Erzsi életének hiányossága, a megözvegyült férj a régi kapcsolat alapján őt választja majd, ha szerelem nem is lesz már, de jó házasság igen. Erzsit most érte a következő csalódás, ami mélyen érintette, az özvegy mást választott, ő továbbra is egyedül maradt. Mindenki csodálkozott, mert Erzsi fiatal kora óta nem változott, akkori arcvonásai változatlanul megmaradtak, fiatalabbnak nézett ki koránál, környezete megöregedett, ő nem. Most már az unokahúgokat, unoka öcsöket fölvigyázta, természetes volt, hogy ő mindig rendelkezésre áll, megszokta a család. Erzsi továbbra sem érezte tehernek igénybevételét, pedig dolga egyre több lett, saját irodát nyitott, pályája szépe ívelt fölfelé, egyre gazdagabb lett, megdolgozott minden fillérért, de nagyon sokat dolgozott, a sok fillér vagyonná változott. Ráncos arca, a korral járó enyhe hízástól kisimult, formáját karban tartotta, csinossá, mondhatni széppé változott. Akadtak volna szép számmal kezére pályázók, ám ő már megszokta szerepét, elhárított minden közeledést, csak a családjának, egészen pontosan volt udvarlója családjának szentelte továbbra is életét. Hirtelen jött az apa halála, föl nem ismert szívbetegség vitte el, amihez, barátai szerint második felesége nagyban hozzájárult, kifosztotta, adósságokba hajszolta, meghalt úgy, hogy semmit nem hagyott a gyerekekre, unokákra. Erzsi, egy komolyabb beszélgetésünkkor elárulta, végrendelet írt, mindent családjára hagyott. Talán egy hónapra rá az újságban láttam gyászjelentését, azt beszélik önként vetett véget életének.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése