Kaptafa
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. november 27.
Velem mindig történik valami…Összecsődítették a világ legjobb nyomozóit. Maigret, Poirot, Sherlock Holmes mellett ott ültek a kevésbé neves, ámbár legalább olyan sikeresek, mint ők, csak nevüket nem kapta szárnyra a sajtó. Nagy gondban voltak, nem halálesetről volt szó, azt egyszerű kideríteni, van hulla, ha nincs meg kell keresni, van tettes, ha nincs, elő kell keríteni azok közül, akiknek valamilyen okuk, nyomósak, vagy nyomtalanok lehettek, ami tetteikben befolyásolta őket, a keresztkérdések alatt összeroppanó lelkek végül vallanak, vagy nem, de a bizonyíték legyűri őket, és vége az esetnek. A tettes elnyeri büntetését, halálbüntetés, vagy hosszú börtön vár rá, az áldozat, pedig nem éled föl, halála tartós marad, elsiratják, eltemetik, és az idő meghozza a megnyugvást. A mostani eset más jellegű, a nyomokat a nyomrögzítők nem rögzíthették, sem ujjlenyomat, sem egy hajszál, vagy bőrhorzsolás maradék nincs, ha lenne, már lenne kiindulási pont. A mostani eset, régre nyúlik vissza, és rengeteg türelmet, feszes munkatempót, kitartást követel. Tanácskozásuk eredménye az lett, hogy mindenki gyanús, a vallomások nem következetesek, a szakértők ellentmondásos véleménnyel rukkolnak elő. Még az is előfordul, és nem ritkán, hogy szakértő a saját szakértői véleményét megmásítva a korábbi, már véglegesnek hitthez képest módosítja, vagy pedig a vélemény olyan, hogy így is lehet értelmezni, meg amúgy is. Az értelmezésben a hangsúlyok eltolódnak, és a bírák kétségek, sőt többségek között vergődnek, mert nem is tudják igazán, hogy kihez, kikhez is igazodjanak. Legszívesebben nem is bíráskodnának, de a megélhetés az ő számukra is fontos, és fenyegetésekben is van részük, amit nem mernek bevallani, mert az újabb ügyeket involválna, pedig van éppen elég belőlük. Gazdasági bűncselekményekről van szó, és a mindenki gyanús alatt éppen azt fogalmazták meg, testületileg, hogy a mindenkiben nem csak az eljárás alá vont személyek sorolandók, hanem azok is, akiket még nem vontak eljárás alá, lehet, nem is fognak. Vannak kis összegű cselekmények, és nagyobbak, aztán még nagyobbak. Az állam akarja a maga pénzét, az állampolgár, pedig a magáét, sőt igen gyakran a másét is, mert ő a jogosultabb, és nem a másik állampolgár, hiszen a másik nem ismerheti az ő esetét, és igaz a fordított eset is. Hiányzik azonban rengeteg pénz, amit elfelejtettek szagosítani. Itt a hírességekre rápirított az egyik kevésbé híres nyomozó, mert rávilágított arra, hogy ma már a pénz nem olyan pénz, mint amiben ők gondolkodnak, a mostani pénzt már nem lehet szagosítani, számlapénzek ezek. Számítógépeken nyilvántartott elszámolások, amelyeket igaz, hogy legalább három helyen nyilván kellene tartani, azonban mivel állandó mozgásban vannak, és a Föld ugyebár kerek, evvel sem járnak jól, az óvernájt üzletek, csak bonyolítják a képet, nem is szólva a kártyákról, amelyek a legkülönbözőbb célokra használt kis műanyaglapok, amivel ugyancsak lehet üzletet bonyolítani. Végre megérkezett Marple kisasszony, és csekély szakmai tudása ellenére megoldotta a helyzetet. Megállapította, a pénzeket nem szagosították, de bűzlenek és olyan penetráns a szaguk, legjobb, ha kivonják magukat ezekből az ügyekből, maradjanak meg inkább az élet elleni bűntettek kiderítése mellett. Evvel Watson doktor is egyetértett! Maigret, Poirot és Sherlock Holmes megnyugodtak, így legalább megtarthatják hírnevüket, akik pedig nem híresek, legyenek azok az általuk nem vállat esetek kiderítésében.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése