Velem mindig történik valami…Most tudtam meg, hogy két Zenon élt, és működött, egyikük az eleiai Zenon, aki a sok furfangot találta ki kortársai számára. Ő a teknősbékás, aki Akhilleuszt, a gyorslábút versenyeztette a teknősbékával, mondván, ha egy kis előnyt ad gyorslábú Akhilleusz a békának, soha nem éri utol, mert mire a béka eredeti helyéig elér, addig a béka már továbbvánszorgott, újabb, noha kisebb, mint megelőzően, de előnye lesz. Nagyon sok fejtörést okozott kortársainak, meg az utána következő generációknak is, mire megszületett a magyarázat. Csak kis kitérőként említem meg, hogy ez a tizennyolcadik században következett be. Kellettek hozzá epszilonok, meg delták a formulákba, és egy teljesen új szemlélet. Ma úgy mondanánk paradigmaváltás. A sporteredmények is egyre jobbak, a fizikai, önerőből végzettekre gondolok, futás, távolugrás, magasugrás jut eszembe, de mindnek elképzelhető határt tudunk szabni. A futó nem fog gyorsvonat sebességével száguldani, a távolugró sem fog száz méter messzire elugrani, egy svungból. Az emberi életkor határa, föltéve, hogy egészségesek vagyunk, egészségesen születünk, a komoly betegségek elkerülnek bennünket, nem leszünk baleset áldozatai, akár százötven évre is kitolódhat, de több száz évre nem. Orvosaink ara törekednek, hogy embertársaink minél közelebb kerüljenek a százötven évhez. Örök emberi vágy marad az örök élet, itt a Földön, ezért hát máshol kell keresnünk az örök életet, és akinek van hite, meg is találja a hitben. Hiszi, tehát lesz. „Cogito, ergo sum!”, mondotta Descartes, szemben Szt. Ágostonnal, aki azért hitt, mert képtelenség, azaz gondolkodik, de hiába, mégis „van”. Paradigmaváltás lenne, ha arra jutnánk, hogy vagyok, mert gondolkodom, vagy képtelenség, mert hiszem, ám ez mégsem az. Gyuri barátom bajban volt az epszilonokkal, és deltákkal, mert nem volt képes fölfogni, ha az epszilon jó, miért jó az epszilon per kettő. Hozzáteszem: is! Az egyetemi matematika vizsgáján ki is derült ez irányú fölfogásbeli hiányossága, ő mondta, vizsgáztató tanárunk rájött, nem érti a mi a lényeg, pedig cogitált, de nem „volt”. Mindezek ellenére egészen sokra vitte, majdnem akadémiai levelező tag, műszaki területen, ami azért „nagy dolog”. Nem egybeírva! Nagy dolgot alkottam én is, megoldottam az időkétszerezést. Legyek én és Gyuri egy helyen, majd menjünk szét. Tegyük föl egyforma szokásaink voltak, majd találkozzunk ismét tíz év múlva. Az én szokásaim is változtak tíz év alatt, Gyurié is változtak tíz év alatt, vagyis szokásaink tíz év alatt húsz évet változtak. Érdekes módon bárkinek elmondom
gondolatmenetemet, elfogadja. Elmondom majd orvosainknak is, mert ilyen alapon nem kell mást tenniük, nem kell fáradozniuk, csak párosítsák újszülöttjeiket, és küldjék őket szanaszét, aztán hetvenöt év múlva hozzák össze őket ismét. Semmi beruházás, sem tárgy, sem emberi tőkébe nem szükségeltetik a továbbiakban, ötletem alkalmazásba vétele után, és máris százötven év lesz a változás, megnövekedett, méghozzá duplájára a hetvenöt év, az újszülöttek egymáshoz képest százötven évesek lesznek. Remélem, Gyuri ezt érti, nem szükséges hozzá sem epszilon, sem delta!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése