Lokish
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. november 10.
Velem mindig történik valami…Epigon, mégpedig a javából! De én is igazat adtam neki, megalkotott egy szót, azt, hogy „globish”, és vélhetően bekerül a Guinnessbe, magam is javasolni fogom. Ő lesz az a rekorder, aki kitalálta a legegyszerűbb nyelvet, mégpedig úgy, hogy nem tesz érte semmit. Pécsi illetőségű, a kétezer tízes kulturális főváros lakója, lehet szülöttje, ezért, mivel már az is lehet tüke, aki nem tüke, vagyis nem teljesíti a generációs feltételeket, ám nagyot alkot a város érdekében, javasolni fogom tükének is. Aki nem tudja mi a tüke, nem számít, nem lesz benn a szótárban, amit majd kialakít az Idegen Nyelvet, Nyelveket Nem Beszélők Társasága. Ez a társaság nem fogja tudni mi a közmondás, nem fogja tudni népi eredetű, netán városi. Mert városi közmondások is vannak. A „józan paraszti ésszel” kifejezést sem fogják ismerni, nem lesz szükségük rá, mert nem lesznek józanok, hiszen annál jobban megértik majd egymást. A józanság kifejezetten a társaság elleni merénylet lesz, mert véletlenül nem a megengedett kettőezer szóval fognak egymással társalogni, márpedig a józanság kifejezés a kettőezer egyedik szó lenne. Előáll az antonímia, de ezt sem fogják megérteni, mert ez a kifejezés nem angol. Márpedig a „globish” angol alapokon nyugszik. Szegény Lomb Kató, a remek tolmács, aki anyanyelvén, a magyaron kívül még tizenöt nyelven, és tetszőleges témában képes volt megérteni és megértetni magát a másik féllel, sőt másik két féllel. Ő ugyanis olyan készséggel is rendelkezett, saját maga fejlesztette ki, hogy négy, öt nyelven ide-oda képes volt fordítani, ami között az általa nagyon is jól ismert anyanyelve nem szerepelt. Német anyanyelvűnek fordított angolra, angol anyanyelvűnek olaszra, olasznak franciára, franciának oroszra. Bizony, oroszra! Nem tőle származik a „hunglish” kifejezés, valaki mástól, a lényege az, hogy az anyanyelvi sajátosságokat ne vigyük át az éppen tanulni vágyott angol nyelvre. Plágium, amit megint a „globish” föltalálója sem ismerhet, hiszen ő is csak kettőezer szóval beszélhet, honnan a csudából jutna eszébe éppen a plágium szót bevenni a szótárba, mint az INNNBT tagjának. Akkor már mindössze egyezerkilencszáz kilencvenkilenc szavuk maradna, és az mégis snassz lenne, miután elhatározták kettőezer szóval fognak kommunikálni, természetesen nem társalogni, beszélgetni, szót váltani, tárgyalni…stb. Most kaptam egy fölkérést, hivatalosabban fogalmazva megkeresést, fogadjak egy vendégművészt, rám számíthatnak, mert a többiek nem beszélnek belgául. Én sem, a belgák sem! Természetesen igent mondtam a fölkérésre, jóllehet a fölkérő e-mail tudatta velem az illető művész németül kevésbé, angolul jobban, sőt jól beszél, de leginkább franciául, mivel a francia anyanyelve. Várni fogom a vasútállomáson, mivel nem ismerem, és a várt fénykép, illetve személyleírás alapján nem valószínű, hogy felismerem, majd egy táblára fölírom a nevét, és fejfölé tartom. Ő látni fogja a táblát, még szerencse, hogy a latin betűket ismerjük mindketten, észreveszi a nevét, odajön hozzám, és elkezdünk „globish” bemutatkozni. Magamra mutatok, és azt mondom „I”, ő is magára mutat majd, és azt fogja mondani „I”. A többit aztán majd elrendezzük, leegyszerűsített „globish”-sal.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése