Leszárnyalás
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. november 28.
2010-11-28 Vasárnap
Velem mindig történik valami…Az emberi gondolkodás nem ismer határokat, a gondolat eredménye a képzelet, amiből akármi is lehet. A gyerek képzelete szárnyal. Megfigyeltem a gyerekek beszélgetését, amikor egyikük azt mondja, képzeld el, hogy –például- én vagyok a boszorka, te meg a kislány, aki a boszorkánál lakik, és a boszorka nagyon rosszul bánik vele. Kész, megtörtént az elképzelés, és úgy folytatják, hogy valóban boszorka és kislány lesznek, és nagyon jól érzik magukat. Szerencsés embernek mondom magam, mert a képzeletem megmaradt gyerekesnek. Én akármit el tudok képzelni, és annak az ellenkezőjét is. Gyerekkoromban, egyik barátom egy darab madzagot, összefogott előttem, megkért rá, hogy vágjam szét, megtettem, megmutatta a négy végét a félbevágott madzagnak, mire összekötötte a két felet, rátekerte a madzagot az egyik kézfejére, és a madzag összeállt egy darabbá. Olyannyira elképzeltem az esetet, hogy elhatároztam, ilyen módon fogok dróthuzalokat összekötni, egy egésszé, azaz lesz jó hosszú dróthuzalom a maradékokból. Próbálgattam jó párszor, de egyszer sem sikerült, aztán rájöttem, hogy azért mert nem fogtam össze két fél karikává, sikertelen a művelet, végül föladtam a próbálgatást, és a dróthuzalokat összeforrasztottam inkább. Így tanultam meg forrasztani. Később aztán rájöttem a trükkös megoldásra, megmértem a madzagot, vagyis megkértem a barátomat engedje meg, hogy megmérjem a madzag hosszát, nem engedte. Levágtam ezek szerint a madzagból, miként végezte a trükköt, már nem is érdekelt tovább. Általánosítottam, ha nem érthető számomra az érthetetlen, akkor valami trükk van az érthetetlen mögött. Így voltam Pataki fejszámoló művésszel is, ő olyan nagy számokat tudott hihetetlen rövid idő alatt összeszorozni, fölmerült bennem, a fejszámoló trükköt alkalmaz. Érdekes módon szorozni képes volt, de az osztás már nem ment neki, nem is dicsekedett vele. Ő csak szorzott. Mi, nézők az iskolában tanult módon szoroztuk össze a számokat, úgy ahogy most is oktatják. Csodálatunkat belépődíjjal jutalmaztuk, Pataki fejszámoló művész, pedig jól élt a bevételekből. Titkát nem árulta el, de miután megtudtam, hogy orosz hadifogságba esett, és az orosz üzletekben talán a mai napig abakusszal szoroznak, rádöbbentem milyen egyszerű módon tologatta a golyókat a fejében, a képzeletbeli abakuszon, és persze, hogy hamar végzett a számítással. Ilyen előzmények után persze, hogy szárnyal az én képzeletem is, ám egészen más területen. Nem akarok drótokat összevarázsolni, abakusszal fejben számolni, de képzeletben azért tudok, igaz boszorka helyett, rosszindulatú vénember lenni, vagy akármi, amit az unokám kíván. Igazán nem sokat kíván tőlem, mint, hogy legyek monguz, vagy galamb, vagy akár büdösbence ő, pedig egyidejűleg réti sas, vadászsólyom, vagy fecske lesz, és lecsap a monguzra mint sas, a galambra, mint vadászsólyom, és fecskeként elkapja a büdösbencét. Fordított helyzet nem lehet, nem lehetek sas, vadászsólyom, fecske sem. Belenyugodtam helyzetembe, elapasztom önálló képzeletemet, gondolataim egyébként is hiányosak már, szárnyaljanak az övéi!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése