Velem mindig történik valami…Nem mondod? De mondom. Tényleg ezt mondta? Tényleg. Nem jól indult az egész napom, már az éjszakám sem jól telt, ez a fránya allergiás időszak még tart, éjjel többször arra riadtam föl megfulladok. Fura egy érzés, mintha a nyelvét lenyelné az ember, és nem tudná visszahúzni a torkából. Fáradtan indultam el az ügyeletes patikába, elfogyott a gyulladást csökkentő sprém. Készséges, kedves patikusnők ajánlották, próbáljak mást, sok esetben segít. Beleegyeztem, bár erősen gondolkoztam rajta, ne vegyem meg mégiscsak a régit is. Biztos, ami biztos alapon, ha az új nem segít, marad a jól bevált. Hallgattam rájuk és csak az újat vásároltam meg. Ki is próbáltam két-két puffal az orromba fújtam, és úgy indultam a Plázába. Postai csekkek, most ugye minden ráírt fizetési határidőt másképp kell értelmeznünk, nem szívesen fizetek kamatot, alapkamat százalékának kétszeresével kalkulálnak. Teljesen teli volt a parkoló, lezárták a szokott helyemet is az Expocenter mellett. Hiába kérleltem az őrt, megállok a bejáratnál, nem engedett, a főnöke sem, mondván a rendőrök, ma kirajzottak, és büntetnek egyre-másra, felőle maradhatok, a rendőrök megtalálnak. Ugyanis szól nekik! Nem nagyon értem őket, jegyért árusíthatnák a helyeket, mint másutt, a bevétel csökkentené a városi passzívumot. Ezt már nem voltam képes kinyögni az őrnek, mert az új spré ellenkező hatással működött, az orromban hatalmas gombócra duzzadhattak a lebenyek, a szájam állandóan tátva voltam képes lélegezni. És? Visszafordultam a patikába, a kedves patikusnők sajnálkoztak, és ezúttal természetgyógyászt ajánlottak, írják egy papírlapra, csak minél gyorsabban kapjam meg a sprémet, mondtam, mutogattam. Jó, francia, nazális beszédemet, már belső füllel sem hallottam. Pár perc, mintha keresztszellőzést kaptam volna, az orrdugulásnak vége. Hihetetlen jó érzés szabadon, nagyokat lélegezni. Elhiszem. A Plázához érve előttem gurult egy kocsi kifelé a helyéről, szerencsém volt, egy ívvel kanyarodtam a helyére. A leállított motort az aksi még szellőztette, nagyon felmelegedhetett, ezt szokta művelni, nem zavart. Ekkor jött oda a hölgy, még a kocsiban ültem, és követelte a helyet, ahol állok. Nem láttam, hogy ők várakoznak a helyre? Nem láttam, válaszoltam neki. De gondolhatta volna, hogy mi is be akarunk állni ide, adjam át a helyem! Hölgyem itt nincs kijelölt hely, érkezés szerint foglaljuk el a szabad helyeket. Na és? Hát ekkor mondta „ a k… anyád”. Kiszálltam, kocsijuk elé álltam, ne indulhassanak, és az anyósülésen lévő idősebb hölgytől megkérdeztem, netán az ő leánya vezet? Igen, és igaza van! Akár én is mondhatnám a kislányának az iménti kifakadást, mire, na menjen innen a „p..ba”. Elszomorodtam, hogy beszélünk, pedig vasárnap van! A pénzfeladás után az autó nem indult, lemerült az aksi, az utóhűtéskor előfordult máskor is. Fiatal pár jött, indultak volna hazafelé, segítségül kértem a férfit tolná meg a kocsit. Kevés volt egyedül, babát toló házaspár férfitagja lett a segítsége, a motor beindult, gyorsan visszatolattam. Köszöntem segítségüket, és tudják meg azt is, boldoggá tették mai napomat.