Velem mindig történik valami…Rosszalkodtam, ezért rám esett a választása. Bizony, lehet rosszalkodni felnőtt fejjel, mentségemre szolgál, fölkértek rá öt évvel ezelőtt, és még nem kértek le. A másnaponkénti rehabilitációs tornaóra mai utolsó játékos gyakorlata, a kis társaság egymás kezének megragadása, és mivel mindegyikünk kétkezű, ezért zárt alakzatot, ami lehetett volna éppen köralak is, de nem azzá sikerült, csomót alkottunk. Rosszalkodásom jutalmaként nekem adta gyógytornászunk, bogozzam ki a csomót, mondjam meg, ki merre mozogjon, bújjon az összekapaszkodott kezek alatt. Mi a manó, ezt nem lehetett kihagyni, csak nem matematika különórákra jártál Detti? Nem értette, más sem, ez a vicc nem jött be, majd később elmagyarázom, ha valakit érdekel, hogy én azonnal nagy Sándorra gondoltam, és Gordiosra. Ott kapta, az erőszakos hódító, a feladványt, bogozná ki a gordioszi csomót. Nagy Sándor nem állhatott, noha kiváló tanítói voltak, a matematika magas szintjén, mert, ahelyett, hogy topológiai útra terelődött volna a gondolata, egy kardcsapással oldotta meg a csomót, szétvágta. A következményeket a történelemismerők tudják, a csomó bajt hozott a Gordioniakra. Nekem ugyebár a topológiai megoldás hozott segítséget, emeljétek föl a kezeiteket, szólottam, és azonnal láttam, a csomó kibogozhatatlan, vagyis nem lehet úgy irányítgatni társaimat, hogy végül majd kört alkosson az összevissza kapaszkodó kezek folytonos vonala. Ezt megmondtam, ám nem kerülhettem el, hogy be ne mutassam igazamat. Detti megkért, azért csak tegyem, amit mondott.

Kardom nem lévén, rövid utasításokkal kértem a csoport tagjait, erre menjenek, vagy arra, és rövid időn belül bebizonyosodott igazam. Nem alakulhatott ki kör, anélkül, hogy elengedje egy pár összekulcsolt kezét. Nyitni kellett a görbét, valahol a metszéspontot föl kell oldani. Honnan tudtad előre, kérdezte Detti, de elálltam a magyarázattól. De akarom tudni! OK! Képzelj el egy gömböt, benne a csomót, elképzelte. Képzeld el, hogy a gömb felületéről egy odatapadó, de elcsúsztatható rögzítéssel fonalat, másképpen vektort bocsátok a csomó vonalának egyik pontjához, és elcsúszatom a vektort a gömbön is és a csomó vonalán is, egyidejűleg. Ugye érted, azt válaszolta, érti. Akkor, ha tovább folytatod a vektor mozgatását, ugye kvázi „többdimenziós” felülete kapsz, és ez a felület nem képezhető le a gömbre. Ugye érted, azt válaszolta nem érti. Akkor megkísérlem még egyszer elmagyarázni, de most a gömb felülete legyen a végtelen távoli pontba összefogva, és úgy képzeld el a felületet, ha így könnyebb. Tudod mit, már nem is érdekel tovább a dolog, ha ilyen bonyolultan lehet csak elmagyarázni, akkor inkább ne! Detti, ezek nagyon fontos kérdései a topológiának, és nem is mai eredetűek, és milyen játékosan lehet modellezni a topológiai témákat, éppen Te inspiráltál a megoldásra, és előre megmondtam mi lesz a megoldás, nem hitted el. Most már inkább elhiszem, de szerintem egy gyógytornásznak nem szükséges tisztában lennie a topológiával. Elárulok egy nagy titkot, valójában én sem értem, elmeséltem, de „Nulla dies sine linea”, nemde?