Negálás
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. szeptember 27.
Velem mindig történik valami…Az átrendezett közlekedési útvonal mellett jól látható irányítótáblák jelölik az utat a gépjárművel közlekedőnek. Erre, erre tessék, ide várjuk a megnyitás óta! Az útpadka mellett dolgozgató emberek jól informáltan adnak további segítséget, ne tévedjen az egyirányú utcába a kevésbé figyelmes először látogató. A nagy parkolóban festett nyilak mutatják, merre a sűrű autósorok között, ellenirányban forgalom várható. Készséges segítők jelzik, megállhatunk, azonnal itt lesz a helyfoglaló, rádióadón át jelezte fölszabadul a helye. Így is történt, kedves idősebb hölgy szállt be az unokájával, együtt járnak az intézménybe, az unoka egyetemre, a nagymama internetezik, és távtanul. A hatalmas, 13 000 m2-es épület innen lentről még nagyobbnak látszik, ahogy közeledem a bejárathoz. Az előtérben diákok csoportosulnak, fél füllel figyelve is hallom, elmélyült szakmai beszélgetést folytatnak, a XXI-dik század aktuális diszciplínáiról, szaporodás, környezetterhelés, falucentrumok építése, az idegen anyanyelvűek, megfeledkezve önmagukról, magyar szavakat elegyítenek mondandójukba. Itt tanulnak, sokan ide vágynak végzés után, az ország, a messzi földön híres, elismert magas bérezés, és szociális juttatások biztos tudatában, a népességgondokon is enyhítendő, ide házasodnak, és visszajárnak óhazájukba, a magyar sikereket kamatoztatni, új hazájukba irányítani a befektetőket. Az előtérben fiatal, jól öltözött őrök és egyben eligazítók pattannak a belépő elé, csak üdvözölni a régieket, és még inkább az újakat. A régieket névről ismerik, jó arc és névmemóriával megáldott embereket rendelt ide a „Security”, nyelvismeretük páratlan, mindannyian anyanyelvi szinten igazítanak útba mindenkit, az angol nyelv különböző szintjeit egyaránt ismerik, a kikötői angoltól kezdve az Oxford English-ig bezárólag. Ne menjen a lépcsőn, itt az első emeletre is lift, azaz felvonó jár, használja nyugodtan, benn gépi nyelv meg is mondja mikor zár, és nyit az ajtó, és ha fölért az emeletre, ha lenne karja, kisegítene a zárt térből. A könyvtári belépőt készséggel ajánlják, legyünk minél többen a tudás századában tagok, olvassunk, tanuljunk, társalogjunk, mert kultúrközpont, találkahely egyben a társalgó, egész napot tölthet el a tag, akárcsak az Árkádban, de itt nem a pénzköltésen van a hangsúly, hanem a jövendőbeli pénzkereseten, legyünk sokirányúan képzettek, a jövőt tudásunk birtokában leszünk képesek kijelölni, társadalmasítani, megvalósítani. Az új belépőkártyákat gyakorlott kezek, és gépek készítik, pillanat műve az egész, automataértesítéssel tájékoztatnak, ha érvényét veszti, mert a tudás, erőforrás, amiért fizetni kell. Négyszáz jelentkező közül választotta Főigazgató asszony beosztottja a legtöbb nyelvet ismerő, és legtürelmesebb, és legképzettebb három hölgyet, akiknek egyre megy, magyar, német, dán, horvát, szlovén, vagy bárki más, mert angolismeretük utolérhetetlen, angolul, pedig tudni kell, mindenkinek, persze az anyanyelven kívül. Kellemes együttlét után, savanyú mosollyal az arcukon hagytam magukra őket, mert én valóban váltottam kártyát, megszólaltam németül, egy félreértés folytán, mert magyarul nem értettek meg.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése