Velem mindig történik valami…Kérdőívet kaptam, miniszterelnökünk személyesen szólított meg, nagyon jól esett, a figyelem, és a kérdőívhez mellékelt levél, amelyben megköszöni nekem, és nyugdíjas társaimnak, hogy olyan sokat tettünk országunkért, nemzetünk felemelkedéséért. Való igaz, szüleink, akik már nem élnek a semmiből kezdték újra életüket, a második világháború után, az ő szüleik, pedig az első világégés és Trianon után. A mi generációnknak szerencséje volt, nem élt háborús időszakban, és fokozatosan gyarapodott. Gyerekként, télen is rövidnadrág, de hosszú harisnya volt öltözékünk, nyáron ugyancsak rövidnadrág, rövid, bokáig érő harisnyában, vagy meztelen lábbal bújtunk ugyanabba a cipőbe.

És mezítláb is nagyon szívesen, sőt élvezettel tapostuk a nyári melegben a poros utat, játszottunk a birkák, tehenek legelte mezőn, mentünk klottgatyában a patakpartra gombostűhoroggal pecázni, és meztelenül fürödtünk a kiszélesedő patakmederben. Nagyot változott a világ az óta, hatvan év alatt. Ma a kis falvak elnéptelenedtek, a nagyobbak elhagyott házaiba idegenek költöztek, és nem érzik magukénak a közterhet, a közteherviselést. Várnak, mindig másra, legfőképp az államra, az eltelt hatvan év alatt szokássá merevedett a várakozás, a kapás! Tisztelet a kivételeknek, egyre többen vannak, de az összeshez elenyésző számban a tenni akarók. Nagyon kíváncsian várom, mennyien fogják a nyugdíjasok közül, a miniszterelnök úr kíváncsi levelét visszajuttatni, a küldőhöz. Már hallatszanak a bíráló hangok, nincs mellékelt válaszboríték, ne is beszélve a bélyegről, és a postára is el kell menni, nem jönnek a levélért. A visszaérkező levelekben, kevéssé hiszem, hogy valaki arra a kérdésre, megelégedett életet él, nem kell magasabb, vagy értékálló nyugdíj, ne javuljon a közbiztonság, ne emelkedjék az egészségügyi ellátás színvonala, válaszok érkeznének. Tisztelet a kivételeknek! Nagyon fontos az élet, de akik már leélték életük javát, és nem fordulnak a fiatalság felé, maguknak nem, de unokáiknak rosszat tesznek. Olvasom egy nyilatkozótól, a múlt meghatározza a jövőt, múlt nélkül nincs jövő. Hát persze, hogy nincs, sose volt, a múlt elmúlt, és megmarad, a jövő alakítása a világosan kitűzött célok irányába való törekvésben teljesedik ki, gondolom én. És határozottan kijelentem, hogy nekünk nyugdíjasoknak, vissza kell venni igényeinkből, mint ahogy teszik azt tőlünk nyugatra. Kiröpülnek a gyerekek a fészekaljából, kisebb ház, lakás is megteszi. Bírom még erővel, végezzem a munkámat, igenis vonják össze a két jövedelmet, és úgy adózzak, legyen jól működő családi adó, és fizessenek a nem vállalt gyermekért is azok, azoknak, akik vállalnak. Igenis adjunk tanulási lehetőséget, mennél többet, mert, ha ki is akarják dobni a Lenin szobrokat a minisztériumi raktárakból, és sanyarú végkimenete lett az utókor számára a sikertelen társadalmi kísérletnek, de a jelmondat: „3xTanulni”, rendíthetetlenül igaz. Sokkal inkább, mint korábban, és nem azért mert, aki tanul majd anyagilag jobban él, hanem azért, hogy majd ő is legyen képes úgy gondolkodni, hogy az utódoknak ugyanúgy megjár az élet, mint nekik maguknak!

Az ívet kitöltöm, és nagyon remélem, értékes statisztikai nyersanyaggá válik, mivel nagyon sokan nyugdíjasok nem magukra, utódaikra gondolnak majd elsősorban.