Velem mindig történik valami… Elolvasgattam az Alexandrában, aztán megvettem a 70 %-kal olcsóbb könyvet, és sietős léptekkel igyekeztem hazafelé. Nemrég állítólagos homok szobrok foglalták a teret a bevásárló központ világító kupolája alatt, valójában jól kötő agyaggal vegyítették a homokot. Ismét rájöttem egy turpisságra, így nem kunszt homokvárat építeni! Most a legújabb autócsoda kínálja magát. Továbbhaladva egy nagy fekete hasáb foglalta el a folyosót, gondoltam újabb meglepetést tartogatnak, és hamarosan leleplezik. Egy oldalpillantást vetettem a feketeség után, asztal mellett ülők foglalatoskodtak egyesekkel, de valami furcsa érzésem lett. Mindenki ült az asztal körül, és mereven nézett maga elé. Nem, nem mímusok lehettek, azok fehérre festik az arcukat. Pár lépés után visszafordultam, kíváncsiságom győzött sietségem fölött. Csökkent látásúak, és vakok szövetségének tagjai tevékenykedtek lassú, kimért mozgással. Egyikük előtt Braille írógép, a másik beszélgetett egy érdeklődővel, lapokat osztogattak azok, akik még láttak valamelyest. A negyedik, egy hölgy rettenetesen nézett ki, szemein vastag, fehér elváltozás, olyan hályogszerűség hatalmasodott el. Vak volt, nem mertem ránézni. A Braille írógépestől érdeklődtem, mi van a nagy feketével letakart térben. Bemutatót tartanak, válaszolt, látók számára. Érzékeltetni szeretnék, milyen egy gyengén, vagy egyáltalán nem látó ember, aki a kezével tapogatja, szaglásával segíti kiválasztani a megvásárolni szándékolt áruféleséget. Be lehet menni? Hogyne azért vagyunk itt. Ki volt utoljára benn, kérdezte társait, akkor te jössz, szólt a fehér szemű hölgynek. Ránéztem ismét, és irtóztam arcától, szemétől. Adja a kezét, bevezetem, meglátja érdekes dolgokat tapasztal. Az előtérben már teljes sötétség fogadott, megálltunk, a hölgy elmondta, tapintással kellene megállapítanom, mifélék a papírdobozokban elhelyezett tárgyak. Zöldséges, piperés, műanyagüveges, konzerves, szárított tésztás és még mást tartalmazó dobozokba nyúltunk be. Már a zöldséges doboznál megérintett a keze, együtt tapogattuk a krumplit, a karalábé fejet, a tejes dobozokat, női intimitások celofánba csomagolt darabjait. Tudja nem csak férfiak, nők is bejönnek, és mi mindenkit egyformán kezelünk. Tapintása meleg, gyermek kezéhez hasonlatos puha, finom érintése, kellemes, természetes volt. Mondja, menyire fordítanak gondot külsejükre, mertem kérdezni, és közvetlen hangú válasz érkezett. Én nem festem magam, nem látok, nem ismerem a színeket, illatos szappant, sampont, és természetesen kölnit használok. Nagyon szeretek öltözködni, szeretem a lágy anyagokat, amelyeknek esése van, mint a selyemnek. És fodrászhoz is járok, megbeszéltük, kialakítottuk a frizurámat, nem változtatok rajta, úgy gondolom illik hozzám. Végére értünk a bevásárlásnak, most fizetni kell. Szégyellem, azt hittem adományt kérnek, de ő a pénztári fizetésre gondolt. Kérem vigyázzon a szemére, takarja el, ha kiérünk. Eszeveszett fényességbe léptem ki, a hölgy ruhája valóban szép volt, illett hozzá, és a szemeit ragyogó Holdfénynek láttam.