Velem mindig történik valami…A városért, vagy városi közösségért díjat kapott. Festő, is. Én nem ismertem, mint sok más pécsi festőt sem. Ő sem fest, hanem rézkarcol, méghozzá különleges technikával, színesen, akárcsak Grossz Arnold. Aki ezt a technikát műveli, sok időt kell eltölteni kedveltjével, magyarázta nekem nyáron, amikor együtt voltunk egy tárlaton, ahol az ő karcai is fönt lógtak a falon kifeszített dróthuzalon. Tanárember, ha jól emlékszem ipari tanulókat oktatott, lehet, a méretvonal bekarcolására szolgáló, fémkarcoló acéltű adta a végső lökést, vagy az elsőt, művészetének kiteljesítéséhez. Vegyek a képeiből, ajánlotta, de a témák nem bizonyultak számomra megfelelőnek. Dzsámi, TV torony, Barbakán, minaret, irgalmasok temploma az utca hosszából, mind, mind megénekelt témák, és jobban daloltak mások alkotásai az övénél. Zsoltnak kedves képei, azért is volt ott a tárlatnyitón. És kiderült korábbról ismeri, tanult nála. Odaadták, ő volt a rosszabb tanuló, Ferire, ma már egyetemi tanár, több tanszéknek egyidejűleg vezetője volt a legbüszkébb és Ildikó, a legkedvesebb, tanítónő lett. Ferikém, Zsolt azt mondta, ne menjek el édesapádat meglátogatni, fölösleges, rád néz, megismer, talán, aztán megkérdezi, ki is vagy, miért vagy itt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ilyen módon viselkedni. Ezért nem hívtalak, mikor mentek Pécsváradra látogatóba, Zsolti lebeszélt róla. Lehet, igaza van, ő naponta látja, ott dolgozik a vizeseknél, mi ritkábban, főleg hétvégeken megyünk. Mesélek Neked édesapátokról, amíg a kocsihoz érsz. Ő volt első műszaki főnököm, néha haragudtam rá, aztán megértettem miért húzza széles mozdulattal semmivé sokáig munkált tanulmányomat. Más volt az elvárás, de én azért csak ismerjem meg, hogyan kell azt a fránya tanulmányt elkészíteni, jól. Máskor megcsodáltam, nála tapasztaltam elsőként, formulát is lehet alkotni, önállóan, méghozzá úgy, ahogyan tanították, csak a merszem nem volt meg hozzá. Ő mondta nekem, ne vidd a nagyfőnök elé az igazi változatot, mert úgyis javít rajta, meg le is szúr, viseld el, aztán ily módon megtudod, mit is akar, legközelebb már, ha dicséretet nem is, de visszautasítást nem fogsz kapni. Így tanultam nála fokról fokra, mint az összes mérnökfiatal, akik nála kezdték működésüket. Nagyot nevettünk egyszer. Számon kérték rajta valamit. Kész az anyag, novemberre, nyugtatta meg a nagyfőnököt októberben, kinn árulta el nekünk, tavaly novemberre volt határidős. Aki ismerte, tudta okos és rendkívül gyakorlatias ember, hiába nem dolgozik, de mindennel elkészül, amikorra kell. Nagyon sokat dolgozott, ideje a család és a munka között oszlott meg, sírt, amikor a tudományok doktora lettem, ő is szeretett volna, nem tehette! Később a hierarchiában fölé nőttem, és sokat lejártam hozzá lotyogni, így neveztük, ha valamiről szakmai komolysággal beszéltünk. Meg kívánta örökíteni a nevét, ezért mérte föl a Szákesegyházat töviről, hegyire, minden sarkát, szobrot, anyagát, méretét, adta meg elkészítésük időpontját, és művét beadta a Megyei Könyvtárba archiválásra. Nem dolgozott többet, élvezte a Ti életeteket, az unokákét, és mutatta az üres házat, ahol valamikor tízen laktatok. Ferikém, édesapád téged tartott önmaga folytatásának, ilyen szertett volna lenni, mint Te, megérdemelten, most Pécsváradon alzheimeres!