Velem mindig történik valami…Te nem a 38/A számot keresed, tegezett le az illető, hanem a három per A-t. Egy ismeretlen arc, szerintem soha nem láttam, vagy nem vettem észre. Nem tűnt föl, pedig ismernem kellene, mert letegezett, tehát én is tegezhettem valamikor. Belenyugodtam, mert még azt is hozzáfűzte, te engem keresel, és igaza lett, amikor megtudtam, ő szervezi a kirándulást, amin rész kívánok venni. Elutazunk Gödöllőre, és megtekintjük a Grassalkovich kastélyt. Telefonon beszéltük meg, hogy merre lakik, az utazás intézését is ő vállalta, semmit nem kell tenni, mint időben az állomásra kimenni. Nagyszerű, szeretem, ha jó helyre megyek, és más intézi az intézni valókat. Gondolkoztam hol dolgozott, megkérdezni kényelmetlen lett volna, meg minek. Te nem változtál, pedig rossz az arcmemóriám, folytatta, aztán elmesélt egy történetet, ami vele esett meg. A vége aztán az lett történetének, vegyek tőle étrend kiegészítőket, az övéi, lám mit tettek vele, a mozdulni nem tudó, jórészt béna emberrel, teljesen fölépült. A saját történetét másokéval is kiegészítette, és sorolta egymás után a hihetetlen eseteket. Régi angol szöveggyűjteményben olvastam hasonlót, a kézzel látó leányt, aki meglátja a bekötött szeme ellenére az ujjbegyeivel, milyen színű tárgy fekszik a papírral letakart felületen. Az újságok azt írnak, ami fölkelti az érdeklődést, aztán majd többen vásárolják a lapot. Hidd el, téged is meggyógyítanak a készítmények, eddig még mindenkin segítettek, és gyere el, mondta a dátumot, rendszeres összejövetelünkre, amit havonta tartunk. Pestről érkezik a hölgy, aki az előadásokat szokta tartani, és már az előadás alatt megmondja az új résztvevőknek, kit mi gyötör. Engem is ő szúrt ki, amikor megkérdezte, ugye szeretem a disznóhúst. Persze, hogy szeretem válaszoltam. Ugye magas a vérnyomása, ugye meszesek a csigolyái, és hidd el, amikor elmentem az orvoshoz, megállapította, amit a hölgy is mondott. Azóta hiszek neki, és másokat is szeretnék meggyőzni, tiszta emberbaráti szeretetből, használják a készítményeket, én szívesen beszerzem a számukra. Te dolgozol valamit rendszeresen? Igen, de nem pénzért. Na látod, ha beszállsz a buliba, itt kereshetsz, mert rajtam keresztül olcsóbban megkapod ezeket a termékeket, és drágábbért, az ajánlott árért adod tovább. Mintha nem is azért lennék ott, hogy az utazás előlegeként fizetendő költségek rám eső részét kifizessem, folyt belőle a szó. Látszott, hogy nem siet, még egy bemutatóra is invitált, menjek be, nézzem meg a kínálatot. Nem, köszönöm, majd legközelebb, most vettem valami zöldszínű port, az kitart egy hónapig, talán majd, ha elfogyott, a te ajánlatodat is mérlegelem. Odaadom a pénzt, ne haragudj, még van elintézendő dolgom ma. Elvette, eltette az előlegnek valót, és eligazított, ha most indulok, hamar jön a következő járat, amivel hazajutok a város túlsó felére. Tudod mit, elkísérlek a buszmegállóig, látom rajtad, ritkán jársz errefelé. És valóban, azonmód ahogy volt, papucsban, kaftánban jött velem, és tovább ecsetelte termékeinek csodatevő erejét. Képzeld el, volt egy tagtársunk, annak mi is láttuk a nyavalyáját, mert bottal járt, nem volt képes kinyújtani a lábát, görcs rántotta össze, és az asszony rendbe hozta. Most bot nélkül jár! Csak azt ne mondd, egy másiknak meg kinőtt a lába! Nem hiszel nekem? Nem, de a busz is itt van, szervusz!