Velem mindig történik valami…Kovács egy megindult, már magára húzta a védőt, na mire vársz Kovács kettő, add már a labdát, és Kovács kettő még időben a gáncsolás előtt továbbított, jó a passz, Kovács egy beerősít, rajta a védő, gyötri, de nem hagyja magát, fölnéz, ott fut utána Kovács kettő, rá ne rúgd, nem tudja a kapust kicselezni, átpasszol Kovács kettőnek és góóóóól. Meccsközvetítés, két Kovács van a csapatban, mindenki tudja ki az egy, ki a kettő. Akárcsak faluhelyen, a sok Hídvégi közül az egyik a bímer, a másik a késes, a harmadik megint más. Egy a nevük a vezeték is, meg a keresztnév is, különbséget kell tenni, kavarodás van belőle, hacsak nem a hivatalos szervek idézik őket, mert akkor szerepel a lakcím a születési adatokkal. Most választás előtt az egyik nyírségi faluban, talán tíznél több Kalányos iratkozott a helyhatósági választási listára, persze kellett a megkülönböztető utószó, mindegyikük neve után. Így volt ez mindig, a vállalatomnál is három Varga János működött, a szép, a vörös, meg a párttitkár, később ő lett az igazgató Varga János. Így rendben volt minden. Ma jött hozzám a hosszú Vincze Laci, mert dolgozott a cégnél egy igazgató Vincze Laci is vele egy időben. Őket csak így különböztettük meg magunk között, pedig nem is egy helyiségben tevékenykedtek, de nevük közismert, kiváló szakemberek voltak mindketten, a megkülönböztethetőség szükségszerűen előnevet adott nekik. Jaj, de rég óta ismerem a két Vincze Lacit. Fiatalabbak nálam, milyen sok emlék köt hozzájuk. A hosszú Vincze Laci, még nem is volt hosszú, mert az igazgató még nem dolgozott akkor, amikor Esztergomban tanultuk a korszerű vezetési ismereteket, szervezési módszereket. Minden egyszerre csak beáramlott az országba, és aki engedte beáramolni, valamilyen hasznot húzott belőle. Megalakultak a vállaltoknál a Szervezési Osztályok, feladatuk a vállalat szervezése volt, mert jóllehet addig sem mentek szervezetlenül a dolgok, ám divatos lett a minisztériumokból, egyetemekről, vállalatoktól nyugatra utazni, persze nem akárkiknek. Így honosodtak meg, a nyugati szervezési módszerek, a hálótervezés, a funkcióanalízis, az ÁKN struktúrák, a kontroling és még sokan mások. A kontrolingról senki nem tudta mi is valójában, ellenőrzés, vagy valami más? Más volt. Pécsett az Országos Belső Ellenőri Konferencián ezért nekem adták a témát, nem vállalta más, nehogy butaság süljön ki belőle, és híre megy, a „nagy szakember” nem is jókat beszélt. Na és a vezetői számvitel! Vele a mai napig kínlódnak akár hazai, akár külföldi tulajdonú cégek, hiszen a hatósági előírások változásának gyakorisága, új és újabb rendeletek bőségesen áramlanak kifelé az apparátusokból. Hja, akkor ott Esztergomban évekre tanultunk használható módszereket, ma ismét szanaszét áll a vállalkozások szekerén a széna. A hosszú Vincze Lacival megismertünk sok minden mást, azt, hogy a domboldalban lévő kocsmahivatal a bor mellé fenséges füstölt csülköt kínál igazi, orrfacsaró, friss tormával, mustárral. Vacsora után a tele gyomorba úgy csúszott az a csülök lefelé, mintha a partoldal indult volna meg. Ennek a csülöknek az ízét éreztem számban, és csordult a nyálam beszélgetésünk egész ideje alatt, mert olyan csülköt én már nem eszem soha!