Velem mindig történik valami…Megoldjuk! Ennyi lett a

konzultáció vége. Pedig elmondtam mindent, tőlem telhetően teljes részletességgel. Már az odamenetelem kétesnek látszott, a fogadópultnál töménytelen ember, egymást könyöklik félre, a vehemensebbek, akik még állni tudnak. Az egészségesek! Az igazi betegek csendben vártak sorukra, úgysem érkezés, jelentkezés sorrendben történik a fogadás a kontroll. Aki még nem ismerte mi történik majd vele, még csendesebben szorongatta zsebkendőjét, amivel izzadt homlokát, arcát törölgette még az előbb, izgalmában vagy, mert rájött a rosszullét. A pultnál semmi keresnivalóm, határoztam, és elindultam befelé ismertem a járást. Kedves haverommal, mai szóval élve találkoztam, ő már orvoslátogatott egyet, indult a következőhöz, lehet hiába, vélekedett, mert ma érkezett vissza a meglátogatandó orvostárs, lehet sok a dolga, előre nem szólt várható érkezéséről akár csak én az enyémről. Már másodszor sétált el egy arab fehérköpenyes, ránk pislantott, de inkább a haveromra, aki ma is csinos volt, az a fehérköpenyes arab nem csoda, hogy ismét látni akarta egy oldalpillantásnyit. A belső folyosón továbbhaladva ketten megkérdezték hová igyekszem, mormogtam egyet, és rendben volt minden. Dr. Horváth egyetemi tanárnál megálltam, és kopogtam, mire nyílt az ajtó, igaz csak résnyit, kit keresek, kérdezte a férfiú, éppen kegyedet, ugye dr. Horváth tanár úr? Nem tagadta le, nem tudta volna, ismerem, ő veregette meg a vállamat, szinte örült, mit fedezett föl, nem kelek föl, negyedóra múlva szabad a műtő, fölnyitnak, megoperálnak, ugye beleegyezem? Mi lesz, ha nememre, olyasmit mondott, nincs semmi garancia, hogyha fölkelek fekvőhelyemről, nem zuhanok azonnal holtan vissza. Már bódultan, Jóbra gondoltam, és a világra, talán szükség lesz még rám, és egészségesen megúszom, ami előttem állt. Megúsztam, nyolc éve történt az eset, itt az ideje utánanézni minden rendben van, legalább nagyobbrészt. Zongorázom, és újabban a kézen át katétereznek, én nem kockáztatnám a kezem épségét, vázoltam aggodalmam okát. Ha zongoraművészről van szó természetesen nem a kéz fejet választjuk. De nekem a mammáriámat forgatták vissza jobbról és balról, és oda, ahol becsatlakoztak a szívet tápláló fő érbe, az a nyaknál már teljesen meszes, olyan csodálatos kanyarokat szerintem, pedig semmiféle dróthuzal nem képes leírni, amire szükség lenne, hacsak nem a szívizmon halad át. Órára megyek, sietek. Követem tanár úr, közben, legyen szíves, mondja. Hozza a leleteit a kardiológiáról, az előzményeket! De hiszen éppen ez az, amit nem találnak, a saját példányomat ajánlották, szedjem össze, nekik nincs, eltűnt. PC-n nincs, kartonon sincs, csak nekem állnak rendelkezésemre egyedül, a másodpéldányok. A kardiológiáról kellenek a leletek, ragaszkodott elképzeléséhez. Így rosszak az előérzeteim, fogalmaztam meg érthetően nézetemet, dr. Horváth tanár úr kezet nyújtott, és röviden ennyit mondott: a legjobbakat. Intézkedem a bankszámlámról történő utalások engedményezéséről.