Velem mindig történik valami…Lassan elfelejtenek a volt munkahelyemen. A telefonközpontos még ismer, szíves volt hozzám, a géphang helyett ő kereste meg azt az ügyosztályt, amellyel, gondoltam naivan, elintézhetek egy, csip-csup ügyet. Nem tudtam elintézni, már nem. Két évvel ezelőtt még igen. Átszervezés, munkakörpályázatok bolygatják volt vállalatomat, és bizony az évek is telnek. Odakapcsoltak és végre ismerős hangot hallottam, elmondtam gyorsan, mit szeretnék kérni, de a válasz lesújtó volt. Ha nagyon akarnának, sem tudnának segíteni, mert már ők sem ismerik ki magukat, egy-egy régi kolléga még a régi helyén munkálkodik, de a többi, mintha egy idegen vállalkozásnál lenne. Nem érzik jól magukat, várják, mikor mehetnek egy újabb átszervezés kapcsán korengedményes nyugdíjba, mert nem akarnak többé saját munkakörükre pályázni, egyszerűen kikészíti az eljárás őket. Szakemberként állandóan, minden nap bizonyítanak, minek akkor ismét pályázni. Én mondjam meg, kérdeztem őket? Nem tudjátok, hogy Hérakleitosz óta, minden változik. A változás az örök, és nem az állandóság. Tartsd bizonytalanságban a dolgozót, helyezd más munkakörbe, vedd ki a megszokott közösségből, szakítsd szét az informális kapcsolatot. Vezetési elvek, és alkalmazzák is az országhatárokon túlterjeszkedő, idegen tulajdonú nagyvállalatok. A változtatás indoka synergia kell, az eredmény, a munkahatékonyság fokozása, amit nagyon nehéz mérni, a legelfogadottabb mérőszám a létszám csökkenése. Sikerkönyveket olvastunk a rendszerváltás előtt, a hatékony vezetésről, most sikerkönyveket lehet kapni garmadával, hogyan legyen sikeres az egyén. Sikeres emberek tollából születnek meg a kiadványok, ez az egyetlen érv, a sikeresség elérésére. Amikor még beengedtek ügyintézni volt munkatársaimhoz, azt vettem észre a hatékonyság nem növekedett, de a rossz közérzet igen. Késésben vagyunk, fáziskésésben, nem a jó irányban haladunk, a munkavállalókat idegileg terhelő munkatempó uralkodott el. Ismeretlen helyről, elektronikus úton kapnak utasításokat, végrehajtják, de nem azonosulnak feladatukkal. Nem ismerik, ki küldte, a küldő sem ismeri, kinek küldte az utasítást az örökké változó szabályzatoknak megfelelően. A szocializmus nagy vívmánya az egymástól való elidegenedés megmaradt, és tovább szedi áldozatait. A telefonközpontos kapcsolatkezelő asszisztens címre vágyik. Miért nem kapja meg, ha jobban érezné magát asszisztensként, és nem telefonközpontosként, kérdez ő is tőlem. Hát nem tudja az asszisztens már rangot jelent! Tudja, és fizetést sem kér hozzá, csak a gesztust, amire vágyik. A „vállalati /dolgozói/ napon”, már jóformán senki nem vett rész, hallottam keseregve. Jobb lenne máshol dolgozni, de hol? Politikusaink járják a vidéket, a korábbiak is, a mostaniak is, és meggyőződésük, megismerik a vágyakat, ami az egyént, az országot mozgatja. Patyomkin vidéket látnak, tapasztalnak, mint Sir Bernard Show a SZU-ban, anno. Mi húsz év alatt 360 fokos fordulatot tettünk, ez több mint átesni a ló túlsó oldalára, és az sem jó!