Velem mindig történik valami…Keresztény, megkeresztelték. Templomba járó, szokásává vált. Hívő, transzcendens utáni vágyakozás. Hívő, templomba járó, keresztény ember európai fogalom. Szent Márton híján Európában nem terjed el a kereszténység. És ő is innen indult Pannóniából, bejárta Európát, példát mutatott, térített, és mérhetetlenül szerény ember volt, neve cselekedetei okán maradt fönn. Nagyszerű dolog, hogy európai zarándokút alakult ki tevékenysége útvonalán, a nevét viselő falvak nagy száma itt Baranyában, a neki szentelt templomok szerteszét tőlünk nyugatabbra, nevét örökre őrzik. Ha Szent Pál pálfordulása nem következik be, akkor a kereszténység helyett, vélhetően, Szent Márton más vallást visel, mást terjeszt. A közel Keleten, Európába, pontosabban Rómába ő hozta a Jó Hírt, és terjedhetett el a kereszténység, Szent Márton megtérésével, apostoli tevékenységével. Nélkülük lehet, a kereszténység megmarad közel Keleten, és a Szent Írás, hasonló lenne számunkra, mint a „kumráni tekercsek”, tudósok által tanulmányozott kuriózum. Szent Pál, Szent Márton voltak azok, akik neve fönnmaradt, rajtuk kívül számtalan, névtelen által terjedt a keresztény vallás. Névtelenek, mert úgymond nem jegyezték le a neveiket, nem tartotta meg az emlékezet az ő cselekedeteiket, noha nélkülük ugyan úgy nem maradna fönn a kereszténység, vagy bármely más vallás. Ők viszik tovább a mindennapokban azt a tanítást, hogy egyetlen lélek megnyerése a Világ megnyerése. Példát adnak, a példának lehet, mindössze egyetlen követője marad. A rossz példának talán sok! Tornaórán, Tóth tanár úr, minden egyes alkalommal megkérdezte, hogy mi a nevem, hogy hívnak, és nem vagyok véletlenül a bátyám rokona, mert a névazonosság ezt sejteti. Nem volt rossz az emlékezete, pontosan ismerhetett már a második, harmadik beazonosítás után, de nem tette. És minden alkalommal velem mutattatta be az elvégzendő gyakorlatokat, evvel kétszeres terhet rakott rám. Focista volt, ő edzette a fiúcsapatot, kiváló eredményeket értek el, de a fiúk nem tisztelték, ők tudják miért. A bátyám is a csapat tagja volt, innen eredt az ismertsége, és az én kis kálváriám. Kibírtam, és inkább Szűcs tanár úrra, az elődjére emlékezem szívesen. Hívő ember volt, aki mindenkivel egy módon bánt, és kiválóbb egyéni sikerekkel rendelkezett, valaha országos tornász válogatott volt, és szerény. Róla az évfolyamok adták át ismereteiket az utánuk következőknek, és sokan példaképnek tekintették, idős kora ellenére, velünk együtt végzi a gyakorlatokat, az ügyetlent segíti, az ügyeset békén hagyja. Tornásztanítványai azt mesélték, hogy bár közel áll a nyugdíjas korhoz, mégis majdnem minden kunsztot képes elvégezni, ők látták, nekik bemutatta, még a legnehezebb mutatványokat is. Mindenkit izgatott, vajon valóban létezik, hogy a legnehezebbet, a Krisztust is képes bemutatni, mert azt nem látta még senki. Rávettük, bárcsak ne tettük volna! Fölkapaszkodott a gyűrűre, egy lendülettel már az oldalánál voltak a karikák, és elkezdett ereszkedni, kimerevített „T” alakban. Másnap meghalt!