Velem mindig történik valami…Közismert nevek, az örökkévalóság titkát fejtegették. Kopernikusz, Kepler, Galilei, Newton. Nem tejes névsor, mindig bővül. Laplace, a nagy Newton kortársa, mikor megismerte az égi mechanika newtoni törvényeit, föllelkesülten követelte, adják meg a koordinátákat, és ő kiszámolja az égitestek jövőbeli állapotát, melyik hol fog tartózkodni, bármikor a jövőben. Aztán Einstein továbbvitte a newtoni gondolkodást, és meglepetésként tárta az érthetetlen világ elé, ha ismerjük, hol vagyunk, nem úgy telik az idő, mintha máshol lennénk, nagy bizonytalanságot teremtve az emberekben. Ma sem hiszik sokan, minek is hinnék, hogy a nagyon messzire és sebesen utazó, bizony fiatal marad, hozzánk képest. A tömegek elhajlítják a fénysugarakat, és Gamow még mélyfekete lyukakat is föltételezett, és igaza lett. Egy ideig, mert már a lyukak is lyukasak lettek, elszökdösnek egymástól, és élik saját feketeségüket. Hogy bennük mi van, senki nem tudja, nem is mehet oda, mert eltűnik. Hol van már Laplace határozottsága, hiszen egy pillangó által keltett szélvihart sem tudna megjósolni, persze más sem! Minden csak valószínű, és a valószínűség a biztos eredményt szolgáltatja, mégpedig olyan határozottsággal, mint ahogy Laplace gondolhatta annak idején, azzal a különbséggel, hogy ő biztosat számolt volna. Száz százalékot! Száz százalék, pedig nincsen a próféciában! Ha pedig nincsen, akkor a múltban sem volt, és az események a véletlenek sorozataként történtek, de mivel bekövetkeztek az, száz százalékig biztos. Kutyaszorítóba kerültünk, kiút nincs! A rengeteg összegyűjtött adat, amivel tudósaink dolgoznak, benne van a nagy számológépekben, mindent gyűjtenek, de hogy mikor hová megyek, merre visz az utam, ugyanúgy nem tudják előre megállapítani, mint azt sem, hogy egy radioaktív atom, az a bizonyos, amire pont gondolunk, mikor határozza el magát, hogy feleződik, elbomlik. Pedig biztosan elbomlik, mert a felezési idő száz százalékosan annyi, amennyinek lennie kell. Kiszámítható! Elmúlunk, biztosan, országunkban úgy hetven évesen, a szám az egyénre nem vonatkozik, csak az átlagra. Villanásokon múlik az egyén élete. Cselekedetei, az összegyűjtött adatok birtokában valószínűsíthetők. Mindig itthon alszom, de egy villanás és lehet, hogy elutazom az ország másik felébe, és ott éjszakázom. Semmi esélye a nagy számológépeknek, hogy elhatározásomat biztosra vegyék, jóllehet ismerhetik múltamat, szokásaimat, de soron következő cselekedetemet, csak valószínűsíthetik. Mint az időjárást, a Balaton vízszintjét, amelyet néhány éve a Drávából akartak pótolni egy építendő csatorna segítségével. Az én fülembe nem fognak csipet tenni, mert hiába, és ezt is egy kiváló székely-magyar tudós állapította meg, mert felesleges. Barabási Albert-László megnyugtatott. Kutatásainak eredményeit széles körben elfogadták, nem lesz falanszter, szerencsére az ember tragédiája nem úgy fog bekövetkezni, ahogy sokan eddig képzelték, hanem másképpen. De egész biztosan bekövetkezik, száz százalék! Hogyan, továbbra sem lehet tudni, de munkálkodjunk rajta, hogy kellemes legyen!