Velem mindig történik valami…Tudod mi volt a te bajod, nem menedzselted magad. Rövid és velős megállapítás, volt szakmai főnököm, akivel pontosan egyívásúak vagyunk, valamit nem értett soha, nevezetesen, hogy nem mindenkinek fontos az, hogy fontos legyen. Ezt nemrég mondta, amikor meglátogattam, mert volt egy kis szabad időm, és gondoltam, talán segít valamiben, amiben valójában nem reménykedtem, és valójában nem is érdekelt, hogy fog segíteni vagy sem. Nem is segített, nem remélt semmit tőlem, így a kéz-kezet mos, nem érvényesülhet. Ő remekül menedzselte magát, és valójában sajnálom, mert még ma is menedzselnie kell magát. Úgy képzelte, fölépíti a menedzselés során megismertek segítségével tanácsadó vállalkozását, és majd fia viszi tovább az építményt. Honlapjáról eltűntek a kapcsolati tőkéből merített referenciamunkák, és nem is biztos, hogy megrendezi az éves, szokásos hangversenyét, amelynek a színvonala, a képek tanúsága szerint egyre színvonaltalanabb. Tamás minden fölvételen mosolyog és a vendégek is. A társaságban megtalálhatók az általam is ismert, régi fontos partnerek, akiket, pontosabban, akiknek a leszármazottjait, majd a menedzselés során, az ő leszármazottjai fognak üzleti partnernek tekinteni. Tamásnak talán mégis igaza volt? Miért nem forgolódnak körülötted az emberek, egyedül nézed a teniszmérkőzést, a Dénes mellett mindig áll valaki. És akkor sem értette, hogy Dénesnek fontos, hogy fontos legyen, ő a vezér, mellette vannak a fontoskodók, akik ugyancsak fontosak szeretnének lenni. Magam is észrevettem beosztottjaimon, ha nálam fontosabb ember közelében vannak, akkor elpártolnak mellőlem, és fontoskodnak, menedzselik magukat. Tegyék, nekem az a fontos, hogy amikor fontos dologról van szó, a munkahelyen, a magánéletben, akkor végezzék el feladatukat. Ma sem szeretek, lényegtelen dolgokról diskurálni, hacsak az ember nem fontos számomra a tisztelet okán, de akkor előbb-utóbb fontos dologról fogunk beszélni, vagy elköszönünk a legközelebbi találkozásig. Tamásnak talán mégis igaza volt? De hiszen mindent elértem, ugyanúgy, mint Tamás. Ezek szerint mégis fontos voltam, de nem a személyem, hanem az, amit elvégeztem. Amihez fontos dolgokat kell ismerni, tudni, alkalmazni, önállót alkotni élvezettel, mert az önmenedzselés számomra a megismerés, a megértés élménye, és az ismeretek alkalmazása. Másoknak átadni ismeretet, tudást, nem leszek kevesebb, mert a tudás az, amit megsokszorozni lehet úgy, hogy megmarad számomra is. Tamás nem értette, hogy miután megért az ember valamit, újabb diszciplínák felé érdemes fordulni, és a többit is megtartani az emlékezetben, mert ha kiderült átlagos voltunk, akkor egyedül az alkalmazásban vagyunk képesek alkotni. Micsoda öröm fölfedezni az egymással összefüggő ismereteket, kibogozni, a miértek csomóit, és azt odaadni másnak, bárkinek, aki befogadja. Tamásnak igaza volt, és van azok számára, akik olyanok, mint ő. Milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák, hogy kiegészíthetjük egymást, ha van szabad időnk, ő menedzseli magát, és fontos, én, pedig fontoskodhatom!