Velem mindig történik valami…Hiányzanak a szomszédból. A kerítés is korhad, a nagykapu zárva, nem ismerem a mostaniakat. Nyár közepén azért találkozom némelyik rokonnal. Mint ismeretlenek mutatkozunk be egymásnak, később derül ki, ő is egyik leszármazott, a nagycsalád tagja, és régen észre sem vettem a többi gyerek között, mind egyformán volt rossz, jó. Sokszor haragudtam rájuk, nem a gyerekekre, a fölnőttekre. Hiába volt emésztőgödrük, olyan sokan nyaraltak, hogy sokszorosa sem lett volna elég. A három barátnak közel harminc gyermeke született. Közös nyaralási lehetőség után kutatva leltek Kisújbányára. Ismerték a helyet, a fiatalkori kirándulások alkalmával nem egyszer járták a Mecseket, aztán ráleltek az éppen megüresedett házra, és megvásárolták. Mi is akkoriban találtuk meg a mi házunkat, a szép, nagy sík telekkel. Ez is oka volt bosszúságomnak, oda járt a sok autó parkolni. Kerítést építettem ellene. Legközelebb a három portához tartozó kutat szivattyúzták ki, mondván kell a tiszta víz a gyerekek miatt. Soha nem telt föl többé a mély ásott kút, a forrásból hosszú csővezetéken vezették a vizet, de ami belefolyt, azonmód távozott, a kúttisztítás valamit véglegesen elrontott. Ez is oka volt bosszúságomnak. Majd jön Gyuri bácsi, ő majd elrendez mindent köztünk lévő ellentétet. Gyuri bácsi jött és megnyugtatott, van megoldás, tározót építenek, lefedik, bekerítik a kutat, és az oda szerelt csapon át mi is kapunk a forrásvízből. Gyuri bácsi igazat mondott, minden megvalósult, de a csap egyre kevesebb adott, már nyugodtan otthagyhattuk a vödrünket, egy félórára, addigra megtelt. A félóra egyre hosszabb lett, aztán már csak csöpögve folyt a maradék a vödörbe. Majd jön Gyuri bácsi, ő majd elrendez mindent. Jött, és megnyílt a csap, de ha ő nem jött, akkor lezárt. Messziről, Békéscsabáról nem tudta szabályozni a vízhozamot. Ez is oka volt haragomnak. Gyuri bácsi távollétében a jó barát, János bácsi ügyködött a vízkérdésben is. Ahogy mondani szokás, kibeszélte a tehénből a borjút, ez az oka, majd az, aztán meg megint más annak, hogy a vízfolyás elapad. Meglestem! Ha nekik már nem volt szükségük vízre, megnyitotta felénk a csapot, ekkor átjött érdeklődni folyik a víz, vagy még mindig csöpörög. Idősebb ember volt, de nekem is a gyerekeim szenvedték a vízhiányt, elmondtam, amit láttam, hát összekülönböztünk. Lajos, Gyuri bácsi egyik lányának a férje lett egy idő után az üzemeltető. Ő állandóan szerelt, és vele nem lehetett vesződni. Felesége Zsuzsa asszony jóvoltából nagyokat ettünk a tábor konyháján, jótékony alapítványt működtettek, magam is részt vettem a tolókocsis gyerekek jókedvre derítésében, a kutyánk megharapta Lajoskát, végül aztán a patak mellett megástuk a saját kutat, haragom oka fogyottá vált, és egyszer csak hiányukat kezdtem érezni. Gyuri bácsi meghalt, János bácsi is rá nemsokára. Lajosék beköltöztek Pécsre. A harmadik baráttal, a Frányó nevűvel soha nem találkoztam. Állítólag ő pénzelte a többieket. A Főtéri kútházépítést sokak szerit neki köszönhetjük, vagy Gyuri bácsinak. Kútház van, de ki építtette?