Velem mindig történik valami…Betöltötte a negyvenet, és még mindig szenvedélyesen járta a természetet. Szellemi munkásként, aki javarészt kötetlenül oszthatja be munkaidejét, és bárhol végezheti nagyon jól kijött a természettel. Nem szólt hozzá, ha nem akarta, és rengeteg mondanivalója volt, ha odafigyelt, mi mindent lehet fölfedezni még a csupasz sziklákon is, akkor, amikor megpihent. Így fedezte föl a maga számára őseinek jeleit, amiket először csak firkálmánynak tartott, de később, ahogy utánanézett megtanulta azok olvasását. A jelkészletet archeológus barátai bocsátották rendelkezésére, és ő fedezte föl, hogy a jelek csak bizonyos mélységig húzódnak Dél felé, mintegy határvonalat képezve. Fölfedezését közzétette, nevének fordított sorrendben írt, névjegyével, „KW” szignózta. Fölfedezésének lényege, hogy a jelek helyszínei, sokszor hajszálpontosan megegyeznek a limesz vonalával, máshol viszont erős eltérést mutatnak, amiből a történészek pontosabbá írták át a germán törzsek által elfoglalt Római Birodalmi területeket. A cikk kedvező fogadtatása örömmel töltötte el, ismét bebizonyosodott előtte a véletlennek milyen nagy szerepe lehet a tudományos megismerésben. Így volt evvel Pauling a penicillin baktérium, vagy Braun a molekulamozgás fölfedezése alkalmával és még nagyon sokan mások, amikor szemlélődésük észrevette a kivételes jelenségeket. A technika fejlődése utóbb eltérítette eredeti szenvedélyétől, a geokesingre tért át, és mivel szabadideje beszűkült, mozgásigényét a városban megtervezett trekkek kijelölésével, bejárásával elégítette ki. Diákjai nem ismerték ezt a szenvedélyét sem, erősen titkolta, nem akarta magát a szokássá vált zaklatásoknak kitenni. Hölgytanítványai rajongtak érte, előadásain telt padsorok várták, még a padsorok között a lépcsőkön is ültek, és bizony nem mindegyikük viselt farmert, talán evvel akarták magukra fölhívni a figyelmet. Nem ismerték eléggé, róla csak valótlan pletykák terjedtek, és bár tudta magáról, hogy sportos alakja, magabiztos kiállása, szakmai ismeretgazdagsága sokak számára vonzó, nem engedett elveiből, és ezek között az első helyen állt, nem enged a csábításnak, első a tudomány, és majd valamikor, miután elérte kitűzött céljait, talán házasságot köt. Vizsgáztatott, és nyakába vette a várost újabb trekkeket teljesítve, újabb pontokat fölkeresve. A külvárosban találta magát, a K&W,/Kaffe und Wein/ diákok által üzemeltetett büfében. Pontosabbra állította keresőjét, kétség nincs, a geokes pont benn van a K&W-ben. Kíváncsivá tette, mit talál itt. Bement, követte karórájában rejtőző navigátorát, egy üres asztalnál találta magát. Az asztalon egy papírlap a pontos koordinátákkal, és alatta egy nyomtatott „ZM”. Leült, ma vizsgáztatott diákja ült mellé. Mi ez? Tudja, tanár úr, ősidők óta írástudó nép vagyunk mi magyarok, a jel „KV”-t takar, a mi kiejtésünkkel „kávé”, ami kaffét jelent. Meghívhatom egy kávéra, miután már itt vagyunk mindketten? A beszélgetés elkezdődött, a rúnákról, a székely rovásírásról, és kellemesen hosszúra nyúlt, és a tanár úr döntött, megházasodik!