Velem mindig történik valami…Látod, nem lehet jól szavakkal kifejezni, amit mondani akartam, mert nem úgy értettem, hogy a Föld van a középpontban, hanem úgy értettem, és most kisbetűvel mondom, az isteni teremtés középpontjában. Kopernikusszal kezdődött minden, ha nem munkálkodik, akkor minden rendben lenne. Nem is tudom, hogyan írjam meg könyvemet, mert félreérthető, és én pontosan akarok fogalmazni, ahhoz, pedig premisszák kellenek, és csak utána a magyarázatok, a következtetések. Kétségtelen, a keletkezéskor megvoltak a törvények, és azon módon működik a mai napig minden, mármint a világmindenség keletkezésére gondoltam, és nem az értelem keletkezésére, mert előtte van az élettelenből az élő megjelenése. Tudod, a Jáki Szaniszló is kifejti az élettelen határaihoz kapcsolódó gondolatait „A fizika látóhatára” könyvében, mármint a fizika hatókörét, és itt félbeszakítottam. Van egy gondolatom, valójában kettő volt, vedd elő Richard Dawkins „Isteni téveszme” könyvét, és annak add meg a tételes ellenvetését, de ne a te általad kigondolt módon, hanem a Dawkins gondolatmeneteit cáfold meg. Elgondolkodott, és magában talán igazat adott. A másik gondolatom nem mondtam ki, mert azt ajánlottam volna, ne írja meg a könyvét, ha nehézségei támadnak a megfogalmazásban. Egy papírmásolatot mutatott, többek között Dawkins fényképével, amely az említett könyv magyar kiadásának a fülén található. Magyarul is olvasható a mű, besztszeller, mert Dawkins arról híres, hogy besztszellereket ír. Egyébiránt a kölcsönadott könyveid jók, de a szerzők a többihez hasonlóan, a bálványimádás áldozatai, azt szeretném elérni, hogy megvilágítsam a keresztény szentháromság fogalmi egységét, és ismét hosszú gondolatsort hallgattam meg, aminek nem akart vége lenni, szerencsére a rendelkezésre álló idő véges. Az idős, igen jelentős befolyással bíró, sejtkutató professzor elnézését kértem, a rám áldozott idejét bizonyosan hasznosabb tennivalóitól raboltam el, szabadkozott, ám látszott örül, hogy beszélgetésünknek vége szakadt. Nem volt már mondanivalója, ismétlésekbe bocsátkozott, és rendíthetetlen viaskodott igazságáért. Azért, amiben egyébként nem kellett meggyőznie. A Világmindenség keletkezésére, keletkezése óta érvényes törvényeire nincs magyarázat, az első élőnek tekinthető valami kialakulására nincs magyarázat, az emberi gondolkodás létrejöttére, az önálló, egyéni szabad döntésű cselekedetre nincs magyarázat, az ember esztelen, önmaga és fajtársai ellen irányuló eszközgyártó, környezetromboló tulajdonságára nincs magyarázat, a Világ megismerésére irányuló szakadatlan emberi törekvésre nincs magyarázat, csakis isteni. Itt van a lényeg elásva! Bizonyítható, hogy a minőségi változások mozgatórugói, megismerhetetlenek, a véletlen folytán alkalmahatjuk az általunk alkotott, és önmagában „gödeli” értelemben véve nem ellentmondásmentes matematikai törvényeinket, amelyek emberek által kitalált axiómák rögzítése után kiagyalt, szépre való törekvések!