Velem mindig történik valami…Véletlenül keveredtem az események sodrába. Korán keltem, elhatároztam, kihasználom a reggeli hűst, és teszek egy nagy sétát. Nem jártam még a nagyhírű karmester ház felé. Az eldugott zsákutcában, abszolút csendben dolgozhat, karmesterkedése mellett komponál, régi és modern szerzők darabjait hangszereli, és kórusművekhez ír kísérőzenét. Szerte a világon keresett előadóművész. Házáról regék szólnak, a magas fal mögé belátni nem lehet, de tudni vélik, hogy a ház mellett minden megtalálható, ami egy gazdag, igényes művészember számára szükséges lehet. Művészien rendezett park, sétányok, vadaskert és tónak álcázott úszómedence. Fölfelé gyalogoltam az enyhe lejtőn, és észrevettem ezúttal a nyugalomnak semmi jele nincs, több autó áll a ház kőkerítése mellé húzódva, emberek sürgölődnek, táskákat raknak az autókba. Közelebb érve nyitott bejárati kapu fogadott, a kíváncsiság fölerősödött bennem és mintha magam is hozzájuk tartoznék, több bejárónő, és kertész szolgálta ki a ház urát, beléptem és elindultam a belső sétányon a ház felé. Itt valóban minden tökéletes volt, gondozott fű, körbenézve angolkert, aztán a ház közelében a szépen nyírt sövénysor pedig, a francia ízlést mintázta.

Az autókba pakolók nyomrögzítők voltak, tudtam meg a bejárónőtől, aki kinn a ház előtti padon sírdogált, vele nem törődött már senki. Szegény karmester úr, olyan jó ember volt, mindig volt hozzám egy kedves szava. Miért, csak volt, majd lesz a jövőben is próbáltam vigasztalni, és ekkor tudtam meg, hogy reggel, amikor bejött a házba, a tó mellett elhaladva ő látta meg elsőként a karmester vízben lebegő testét, meztelenül. Azonnal ébresztette a karmester úr fiatal feleségét, ő, pedig riasztotta az illetékeseket, a nyomozó még benn van a házban, a feleséggel beszélget, kikérdezi. Alig sírta el mondókáját, a házból a helyi Mr. Watson kíséretében jött kifelé a fiatalasszony, még midig pongyolában, nem is volt ideje az öltözködéshez, annyira hirtelen történt minden. Mellettünk haladtak el, minden szavukat tisztán lehetett hallani. Igen, a férjem az este, bár kifárasztotta a vezénylés, Wagnert adtak elő, miután hazajött, átöltözött, és visszaindult a társaság tiszteletére rendezett fogadásra. Én pedig, tudja, az egyedülléttől állandó migrénem van, bevettem a görcsoldó tablettát, és ezúttal altatót is. A bejárónőtől tudtam meg, mi történt. Asszonyom, a férje ruhadarabjai, frakkja és cipője szépen összerakosgatva fekszenek a vízparton, minek tulajdonítja, ezt a tényt. A férjem rendkívül alapos volt mindenben, ez engem mindig is zavart. Most sem gondolhatok másra, mint hogy öngyilkossága előtt sem tagadta meg önmagát. Tudja régóta beteg, mielőtt hirtelen elhatározással a vízbe ölte magát levetkőzött, rendben lerakta a ruháját, ne legyen senkinek gondja vele, és bevetette magát vízbe. Tudott úszni a férje! Igen, a szíve állhatott meg hirtelen, biztosan nagyobb adag szívgyógyszert vett be, és mégsem hirtelen elhatározásból cselekedett. Öngyilkosság történt, minden jel arra utal. Hölgyem, bocsánat, ön vagy hazudik, vagy pedig ön a gyilkos!