Velem mindig történik valami…Nem értettük mit kiabál az illető, ástuk, kapartuk a rengeteg víznek az árkot, ami majd jó irányba vezeti el portánkról az esőmaradékot. Változatlanul áramlik lefelé a hegyből, mintha még lenne utánpótlás, pedig most már hétágra süt a Nap. A kiabálás folytatódott, hát intettünk jöjjön közelebb, még mindig érthetetlen a mondandója. Lassan, kimért léptekkel, a vizes talaj miatt is, meg az öregség következtében meggondolta hová rakja lábait. Bemutatom az apámat, szólt a fiam, miután ő bemutatkozott. Á, az nem változott semmit! Ki lehet ez az ember, magasra csúszott homlokkal, hosszú szálldosó hajjal, cigivel a kezében. Megdöbbentem, ő Lajos, régi ismerős, közös nyaralásaink után döntöttek úgy, hogy ők is vásárolnak házat Kisújbányán. Már elég volt a külföldből, divatba jött a falusi ház, ők is megszerették a szép vidéket. Régen láttuk, de a nagy változás, amin keresztülment tette számunkra ismeretlenné. Ő azt hihette, hülyéskedünk a bemutatkozással, meghagytuk hitében, de valóban egyikünk sem ismerte föl. Beteg volt, meggyógyult, szidta az orvosokat, és váltig állította, őt a felesége hozta vissza az életbe, mert orvosai nem jöttek rá arra, hogy szívbeteg. Nem az, illetve lehet hogy az is, felesége rosszabbakat jelzett, ismerősök révén tudtuk nagy baj van vele. De rendbe jött állítja, és a régi időket kezdte emlegetni, amikor jól ment nekem, nem kellett semmit dolgoznom, vezető voltam, akkor nem volt követelmény! Váltig ezt állítja, de én nem úgy érzékeltem. Más volt, kétségtelen, de követelmény volt, nem is kevés, csak Lajos akkor és most is úgy gondolja, rajta kívül a másik ember munkája semmit ér. Most is avval indokolja kinézetemet, hogy megkímélt a sors, a vezetői lét a munkától. Bezzeg…! Pedig ha tudná, vezetőként, már az első hónapban Esztergomból rendeltek haza, mert a nagy-gyakorlatú tervezőnő, beosztottam, nem tud mit kezdeni egyedül. Kapott egy hatalmas listát, faxon, amely az anyagféleségek százalékos áremelkedéseit sorolta föl, a terveket már ennek a figyelembevételével kérték a felettes szervek. Hirtelen nagy ember lettem tanfolyamtársaim szemében, hazarendelnek, mert nélkülözhetetlen a jelenlétem, senki nem tudja a feladatot elvégezni. A vezérigazgató farmotoros Tátra kocsija jött értem, a tanfolyami óráról jöttem ki és irány hazafelé, már várnak rám, nem mehetek el, amíg a feladat el nem készül, aznap faxon kérik az eredményt. Feladat, ha százféle anyag ára, százféle százalékos értékkel változik meg, mennyi lesz az eredő százalékos és tényleges költségnövekedés, az anyagmennyiségek nem ismertek. Milyen előny volt a műszaki szakismeret, mert a műszaki kiviteli tervek állományából, összetételéből, a villamos hálózatok karbantartási mennyiségeiből, igen jó becslést készítettem, a várható mennyiségi változásokhoz. Hol volt akkor Lajos, talán vígan vacsorált egyet és bort ivott mellé, aztán elszívott egy cigit otthon! Én pedig, éjfél tájt, miután Diophantoszként, sikeresen megoldottam a feladatom, hazatérhettem, majd másnap utaztam vissza a tanfolyamra. Gyuszi, a sofőr tudja így volt, Lajos nem!