Velem mindig történik valami…Montgomery, nem a Wales-i bárdok váráról, hanem az angol hadseregből ismert tábornok kitűnő stratéga, hadvezér volt, le is győzte a Sivatagi Oroszlánnak becézett Rommel tábornokot. Motgomerrryt, ha jól emlékszem Sivatagi Rókának nevezték el, jól megszervezett, az ellenfél figyelmét más irányba terelő, hadműveletei alapján. Tudta természetesen, hogy egyedül egy hadvezér sem ér semmit, kellenek a katonák, a csapattisztek, a hadsegédek is a sikeres hadműveletekhez. De hogy ki legyen ki, azt bizony nehéz kiválasztani. Egyszerű az eset a katonáknál, a közlegényeknél. Nincs hadvezetési tudományuk, ezért közlegények maradnak. Nehezebb feladat a csapattisztek, és még fontosabb a hadsegédek jó megválasztása. A tábornoknak sokszor állott ilyen választás előtt, ezért egy nagyon egyszerű dolgot módolt ki. Kategóriákat állított föl. Buta, okos, lusta, szorgalmas, és a következő párosításokat végezte el. Buta-szorgalmas, buta-lusta, okos-lusta, okos-szorgalmas. Eszerint besorolva „alattvalóit” azon a véleményen volt, hogy a buta-szorgalmas embereitől minél előbb meg kell válnia, mert szorgalmasan egymásra halmozott rossz döntéseik mérhetetlen károkat okozhatnak. A buta-lusta embereit az első vonalba küldte, azok maradéktalanul, gondolkodás nélkül végrehajtották az utasításait, nem kellet rájuk felügyelnie. Az okos-lusta katonáit tette meg csapattiszteknek, mert ők a rosszul kiadott parancsokat, adott esetben átgondolva cselekedtek, megmentve evvel alájuk rendelt embereit. Az okos-szorgalmas embereit maga mellé vette, velük dolgozta ki hadműveleteit, a csapatok mozgatását, ők lettek hadsegédei. Az általa alkalmazott kiválasztási módszer szempontjai között nem szerepeltette a „tisztességet”, mint kategóriát, nem volt rá szükség. A katona esküt tesz, tisztességesen védi társait, feljebbvalóit, szövetségeseit és mindenek előtt hazáját, mindezekért életét is föláldozza.
Nemrégiben zajlottak, zajlanak a jelöltállítások az országgyűlési választások körzeteibe. Egy–egy órás elbeszélgetéseken meggyőződik a pártvezetés arról, ki alkalmas, ki nem a képviseletre. Tételezzük föl, hogy ők is alkalmazzák a „Montgomery” módszert, ám nekik föltétlenül figyelembe kell venni a tisztességet, hiszen a eskü csak a parlamentben hangzik el. Onnan még nem lépett vissza senki, az eskü szövegét mondván ráébredve, hogy ő nem tisztességes. Ráadásul elhangzik az is: „Isten engem úgy segéljen!” Sajtótámogatott, jó kiállású, tehetséges, képzett, doktori fokozattal rendelkező, többgyermekes /mert ez is szempont/, szorgalmas, okos, ám pénzéhes, szerepvágyó, illeszkedő, szavanemtartó, halkan segítően sugalmazó-támogató, majd döntéskor cserbenhagyó szerepvállalók vajon kiszűrhetők egyetlen óra leforgása alatt. Ma a politikusság hitbizomány, kevesen vannak, aki önként föladják „állásukat”. Akárcsak a váltás előtti népköztársasági vezetők, holtomiglan a helyükön maradnak, ha csak nem túlságosan tisztességtelenek! Hoppál!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése