Velem mindig történik valami…Ilyen még nem történt, sztrájkolni akarnak az áramszolgáltatósok, söpört végig az országon a hír. Pedig nincs semmi okuk rá.
A fizetések meghaladják az országos átlagot, áramdíjkedvezményben részesülnek az alkalmazottak, egyéb juttatásokat is kapnak. Akkor miért a sztrájk, amiről azt sem tudjuk már mi fán terem, hol van már ’56, már az emléke is odaveszett. A sztrájk oka hamar nyilvánosságra került, a sztrájkolók nem titkolták. El kívánják űzni a Vezért, aki ejtőernyősként került az áramszolgáltatóhoz, nem villamos ember, és a rendszerváltás hajnalán, már lehet sztrájkolni. Megpróbálják. A próba sikeres volt, komolyan kellett venni az esetet, mert mégis csak egy negyed-országnyi terület ellátásáról van szó, nem is beszélve arról, hogy ez a sztrájk eszkalálódhat, és akkor mi lesz a Párt vezető erejével. Már elkezdtek mozgolódni a reformosok is, ez a sztrájk nem jókor jött. A Vezér, ahogy korábban is, nyugodtan fújta a füstöt, mintha semmi sem történne. Magához kérette helyetteseit, és közölte, hét vége következik, péntek van, hét végén nem fog történni semmi. Hétfőn ő elutazik az NDK-ba, egy hétre, Karl Marx Stadtba, intézzétek a dolgokat, belátásotok szerint. Andris, Te vagy a helyettesem! András, Te, pedig tudod, hogy csak használhatod a vezérigazgató helyettesi címet, nincs is telefoncsipogód, majd megosztjátok egymás között a tennivalókat. A hétvége valóban csendesen telt el, villany volt, de sok fax érkezett a céghez a legkülönbözőbb hivatalos és magánérdeklődőtől is. Mi van tulajdonképpen? Hétfőn reggel Andris barátságosan közölte Andrással, hogy ő nyolckor elutazik Nyíregyházára, a hétvégén összehívta az általa vezetett MEE Bizottsági ülést, a sok téma miatt, lehet, hogy rámegy az egész hét. Beült a kocsiba és elment! A hivatalnokok később fognak a munkába, és előbb fejezik be dolgukat. Tíz óráig nem is történt semmi. Mindössze a Sztrájkbizottság vezetője közölte, már csatlakoztak felhívásukhoz a cég más egységei is, és fölhívásukat elküldték az ország minden áramszolgáltatójának. Tíz órakor a Tröszt Vezére szólt le, óránként jelentést kér. András, Te vagy a felelős minden történésért,
a Minisztériumot én tájékoztatom, csak nekem jelenthetsz! Tamást, a jogászt magam mellé véve mentem Kanizsára, a fekélyes gócba. Megkeresve a kirendeltségek vezetőit, ők adnak utasítást, ha valamit ki-be kell kapcsolni, és személyesre fogva a hangot, kérdeztem ki őket, mit is akarnak. Andráskám mi semmit, de a Zoli, meg a másik kettő izgágáskodik, valamit kellene tenni, menjen a Vezér nyugdíjba, mondják. A vezetőkhöz beköszönve, mintha mi sem történt volna, mondván errefelé jártam, hazautaztunk. Eltelt a hét, jött a hétfő, a Vezért tájékoztattam, közben megérkeztek a sztrájkvezérek is. Na mutassátok a karotokat, én is mutatom az enyémet. És tényleg, Béla fölhúzta ingujját! Ha én innen elmegyek, ezekkel a karokkal megkeresem a kenyerem, de veletek mi lesz, ha…? Szó bennakadt, mentegetőztek, aztán eltűntek. Köszönöm András, jól gondoltam, Rád számíthatok. A heti izgalmakért nekem ennyi, elégtétel volt!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése