Velem mindig történik valami…Nemrégiben János napot köszöntöttem, és vélhetően ez a beszélgetés emelte meg telefonszámlámat, az átlagosnál magasabbra. Nem hiábavaló beszélgetésünk végeredményeként János barátom összefoglalót mondott. Tudod mit nem szeretek leginkább? / „Szeretek” helyett az „útálok” szót használta, máskor ezt a szót nem veszi a szájára!/ A félművelt embereket, azokat, akikkel nem lehet vitába bocsátkozni, mert, és ekkor több érvet megemlített, nem érdemes. Ők mindent jól tudnak, ők nem hallanak, és nem értenek, és rendkívül elégedetten hallatják saját maguk megcáfolhatatlan félismereteiből származó, nem táplálkozó, kijelentéseiket. Megfellebezhetetlen kijelentéseiket.
Filmet néztem, egy régebi TV adás kópiáját vetítették az előadássorozat első összejövetelén. Megszólalt László Ervin zongoravirtuóz, filozófus, a Római Klub tagja, a Bubapest Klub alapítója, Dúl Antal teológus, aki a Hamvas életmű legavatottabb interpretátora /annak mondják/, és beszéltek az anyagról. László Ervin megkopogtatta íróasztalát, és azt állította, nincs asztala, mert az, hogy fáj a bütyke a kopogástól, csak tudatának megnyilvánulása. Rendben van, idős ember és gazdag, kiadja könyveit, olvassák. A teológus szakértő, körbevéve Hamvas legújabb kiadású köteteivel, a kezében lévőt szépen „becetlizve” értekezett a Bibliáról. Az ószövetségi Teremtőről, mondván először nem volt semmi, majd jött a Hang –külön kiemelve: mert ugye a hangot a levegő közvetíti-, és mondá legyen világosság, és lőn. És jött a Hamvas kötetből, a „fény” idézet, és ősrobbanás, és még sok minden, amit majd néhány hét múlva személyesen is hallhatunk, nemcsak a tízéves filmszalagról.
A para-kutató, író, tudatjelenség és aura tapasztalt képviselője, Paulinyi Tamás nem adott választ a szép és kedves moderátornak az anyag és energia átválthatóságáról, az anyag részecske/hullám természetéről, ám részletesen kifejtette a Heisenberg féle határozatlansági relációt, a Schrödinger egyenletet, annak biztos tudatában –tudatjelenség kutató!-, hogy a teremben senki nem tud nála többet a mai fizikáról. Az aura rétegeit lefejtve elmélkedett a dimenziók számáról, megragadva a lehetőséget, arról is, hogy mi emberek, a téridő négyes dimenziójában vagyunk kénytelenek mindent tapasztalni. Ő becsületesen bevallja, nem tud minden kérdésre válaszolni! Nem is volt kérdés, mindössze egy tapasztalat, a paraérzésről. Egy anyuka arról számolt be, hogy ő megérezte, amikor gyermeke fogant, olyan különösen jó érzés fogta el. Mi a véleménye az előadónak, létezhet ilyen? Előadónk bajusza alatti szende mosoly kíséretében, igennel válaszolt, többen említették már neki hasonló érzéseiket. Az idő eltelt, a tér maradt, két hét múlva ugyanitt. Elképesztő, itt tartunk! László Ervin azért meglátott valamit: a „tudomány” oda juttatta az embert, hogy az átlagos képtelen követni alakulását, és a régi módon keresi a bálványimádás lehetőségét, amellyel már Mózes is harcolt a sivatagi vándorlás során, és lerombolta a hamis bálványokat. Példája intő és követendő!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése