Belakás
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. január 29.
Velem mindig történik valami… A nagyapa, a fia, a fia felesége, az egyik kisunoka, és két majdnem felnőtt gyermek a nagyapa második házasságából. Egy sarokban ültek mindannyian, vagy inkább elfoglalták a sarkot. Hol egyik, hol másik ment az automatához, vizet a kicsinek, nápolyis csokit a felnőtteknek és egyébként, pedig hangoskodtak, úgy cigányosan. A nagydarab fiú, mint később kiderült, elmúlt negyven, savanyú káposztát evett, vecsésit egy zacskóból. Látszólagos zsibongásukat egy-egy szemvillanással a nagyapa irányította. A kicsi kiöntötte a vizet, azon tocsogott vidáman, az asszony hagyta, jött a takarítónő, felitatta. Cigányul beszéltek, félig-meddig magyarul. Mondandójukat teletűzdelték magyar szavakkal. Orvoso, kavo, meg miegymás. Amikor a kavora sor került, a folytonos evés közben, a nagyapa, látta figyelem mozgolódásukat, maga nem kér, szólított meg. Dehogyis kérek, most ittam egy liter folyadékot, vizsgálat előtt állok, hárítottam el ajánlatát. A fia hirtelen felpattant, vele ment az egész pereputty, csak az öreg maradt a helyén. Bizalmasan, mert a többiek előtt nem akarja, elárulta miért vannak itt. A gyereket hoztam MR-re, nem lehet bírni vele, amióta összeverték. Tízen estek neki, a fejébe vertek valamit, a háziorvos kiszedte, úgy ítélte meg nem lesz semmi baj. És most itt vannak, mert a fiával az eset óta nem bír, azt tesz, amit jónak lát. Lehet, daganat van az agyában. Hogy miért történt a verés, nem árulta el, biztosan a gyereke is ludas lehetett a dologban. Na most, ha daganata van, akkor mi lesz az unokákkal, mert van otthon még öt, aztán az ő házasságaiból is van hat gyereke. Ez a lány is betöltötte a tizennégyet, de már fiúzni akar. Megmondtam neki, elvégzed a nyolcat, aztán majd fiúzhatsz. Nincs igazam, kérdezett rám. De igen! Tudja én már nem érem meg, de a nyolc év alatti népesség nagyobb hányada cigány, majd maguk tartják el a magyarokat. Bizony, ha nem tanulnak, dolgoznak akkor egymástól, meg tőlünk szedhetik el, amink van. Ő dolgozott a bányában, csillésként megkereste a nyugdíját, amíg ő él addig nem úgy van náluk! És a fia? Az, rokkant lesz, már a verekedés előtt is az volt. És a gyerekei? Azok továbbra is jönnek egymás után, amíg az asszony szülni képes? Úgy ahogy mondja, hagyta rám. Mi becsületesek vagyunk, igaz vannak gazdag romák is, de vannak gazdag magyarok is, igaz-e? Én nem lopom a pénzt, idén is vettem húsz köböl fát, tizenhétért köböljét. A lánynak naponta adok, hol százat, hol egy ezrest, ahogy jön, ne szégyenkezzen a többi előtt. Nem tanul jól, de nem is engedik a tanárok, megkülönböztetik, már az iskolában. Mit csináljon, ha már nem iskolás? Család az kell, akkor meg jön a gyerek, folytatta monológját. Maga bányász volt, mekkora a család? Most hat, az új asszony hozott négyet, nekem meg kettő van. Ez itt, meg egy másik. De én dolgoztam, nem hancúroztam egész nap otthon! Most meg nincs hol dolgozni, hát hova menjen ez a lány is? Nem tudtam választ adni kérdéseire, csak azt tudom, hogy Erdélyt is így lakták be a románok, jöttek, szültek, sokasodtak és végül ők lettek többen. Ha meg többen vannak, akkor övék az ország. Jólét, többség nem megy gyermekáldás nélkül!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése