Egybevalók
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. január 3.
Velem mindig történik valami…Ott ült előttem, feleségestől, Mentorával együtt. Ő is feleségestől. Ami összetartozik, az együtt van. Nem szoktak részt venni a szilveszter utáni Újévi Hangversenyen, most itt voltak. Jellegzetes tartása, az a lapos, nyakból rögtön kinövő fej, és a vastag fülek, számomra megfellebbezhetetlenül öt, Dénest jelentették. A helyzethez illő, fehér csokornyakkendős, na nem frakk, de fekete öltöny feszített, a szó szoros értelmében, rajta. Nem érezte jól magát, elárulta többször rátörő ásítási hulláma, amit nem is kívánt leplezni, kijött belőle a természetes. Pedig Mentora, Guszti, aki fölkarolta a saját érdekében, ellátta annak idején jótanácsokkal. Ő volt az abszolút káder, Guszti tudta, hát hozzásimult, bevette neveltjei közé, olyannyira, hogy házasodási elhatározásához is ő adta meg a döntő lépést. Vedd el, ha nem is szereted, ha nem is tetszik, ha már vénlányszámba is megy, Marit. Régi, jó családból való úrilány, orvos, úgyis voltatok már együtt, csalódás nem érhet, de legalább bekerülsz a családba, megtanulsz viselkedni, teniszezni, etc. A tenisz hozza a társaságot, parasztgyerekből úriember leszel! A többi adott. Mari örül, mert régi szerelme bár nem őt választotta, férjhez megy, jól keres már most is, urológus, együtt bridzsezhettek, ott kiveszekedhetitek magatokat és, mint abszolút káder úgysem fogsz sokat otthon tartózkodni. Dénes megfogadta a tanácsot, elvette Marit, ha alkalma volt félrelépett, született két tehetséges gyermekük, most gazdagok. Középosztálybeliek, mert Dénes, gazdag paraszt származása ellenére, megelégedett a gondtalan élet szintjével. A szünetben elkeveredtünk, nem találkoztunk, így nem tudtam tudomására hozni, írogatok ezt-azt, és már leírtam, hogy azért nem lett a Vezér távozásakor utód, mert azon a bizonyos kövestetői összejövetelen, ahol Guszti és János nyalogatták a Vezér lábát, és hűségesen ugattak, ő nem tette. A Vezér megmondta, amíg ő a Vezér kinn kell maradnia vidéken. Így is lett! Később aztán, a rendszerváltáskor, a nagy „Banditizmus” után, ez a kifejezés Guszti szellemességét dicséri, a három aspiráns közül, Mentora közbenjárására megkapta a kinevezést. A Bíráló Bizottsági tagjai nagyobbrészt ugyanis Guszti egyetemi társai voltak, ergo, a szavazás eredménye biztos volt. Megtartotta családi házát, elfoglalta a Vezérnek járó többszintes, felújított lakást, és az első Rt. Igazgatósági ülésre vitte a vállalati lakások eladását. Neki, Mentorának, meg még jó pár vezetőnek milliók estek az ölükbe. Kitagolt szervezeti egységek posztjait szerezte meg, és befektetésként megvásárolta a dolgozói részvényeket, melyek ma már tisztes osztalékot hoznak. Mentorának is jutott lakás, FB. Tagság. Sajnálatos módon nem tartott túl soká a Pünkösdi Királyság, mert a cégtulajdonosok fülébe jutott, Dénes promóciókat fogd el, és azt nem jelentette az Igazgatóságnak. Szerencséje volt, nyugállományba vonulhatott! Most megpróbált oldalra fordulni. Arcán a megelégedettség vastag, hízott ráncaival vette szemügyre feleségét, felesége őt, gondolom, indulni szándékoztak, de sajna, még nem „illett” távozni!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése