Rite
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. január 16.
Velem mindig történik valami…Nem tudom él még? Hosszú ideje nem hallottam róla, pedig munkássága az egyetemen éles vitákat váltott ki. Ellenfele, letette voksát a marxizmus-leninizmus mellett, szállóigévé vált, hogy Marx, Engels műveiből, bárhol is nyitották föl a hallgatói a vastag írásokat, azonnal tudta folytatni a megkezdett mondatot. A szocializmus politikai gazdaságtanát oktatták mindketten, aztán időről-időre összevitatkoztak. Zinhober professzor, tanszékvezetőként nem sokat törődött beosztott tanártársa mélységes azonosulásával, ő gondolkodott is. Elgondolásait előadásain is hangoztatta, mindig hozzátéve, hogy szerinte a szocializmus gazdaságtana nem kiforrott tárgy, ezért érdemes terület a mélyszántásara. Tanártársa nem ismert pardont, senki soha nem tudta mihez igazítja a vizsgák anyagát, milyen napi –főleg általa írt- cikkeket kell majd szóról szóra visszamondani. Nála átcsúszni egy kettessel fölért a megváltással. Kettejük ellentétét magam is megtapasztaltam. Szigorlatra készülve még Zinhober professzornál kaptam iránymutatást, összeszedtem a szükséges anyagokat, főleg a gazdaság fönntartható növekedéséhez kapcsolódott mind. Zinhober professzor nem hitt az állandó növekedés lehetőségében, az úgynevezett Kondratyev ciklusokból is kevés volt még ahhoz, hogy elhiggye a visszaesésék után, mindig következik a magasabb ívű föllendülés. Közeledett a szigorlat, professzor úr, pedig bevonult a Szegedi klinikára, szívbaja gyógyításához megérkezett az alkalmas donor. Csak annyit üzent, mondjam meg Takács professzornak, hogy milyen témát jelölt meg számomra, és rendben lesz minden. Takács professzor a tanszékvezető irodájában, a tanszékvezetői asztalnál ülve fogadott. Az üzenetet nem tudtam átadni. Nem lehettem elég gyors, azonnal megtudtam, amit előzőleg a szigorlatra tanultam, az immár holt ismeretté vált. Kijelentette, Zinhober professzor várhatóan nem jön vissza, ő, mint várható utódja veszi át az irányítást, vizsgáztatást és minden, ami eddig volt, másképp lesz. És elkezdte sorolni a folyóiratok cikkeit, a már elavultnak minősített szakkönyveket, amelyeket a vissza lévő négy nap alatt össze kell majd keresnem, átnéznem, megértenem, a szigorlaton előadnom. A jóvágású férfiarcon enyhe, elégedett mosoly jelent meg, és elengedett. Igyekezetem hiábavalónk bizonyult, a megjelölt anyagokat kellett sorstársaimnak is tanulmányozni, előttem jártak a könyvtárban! Gyakorlott vizsgázó, már múlttal rendelkező vezetőként sem tudtam izgalmam leplezni, mert a szigorlaton Takács professzor meglepően egyszerű kérdést tett föl. Hogyan lehet a termelékenységet a szocialista nagyvállalatnál fokozni? Gépesítés, normázás, szakképzettség emelése, folyamatok optimálása, soroltam boldogan. És még, és még, forszírozta tovább a témát. Kimerültem, és ő kéjesen tette hozzá fölsorolásomhoz: beállít még egy műszakot! De professzor úr a műszakszám emelése a termelést növeli, nem a termelékenységet! Szeme vészesen villant egyet, elég! „Rite lettem.” De boldog, mert teljesítettem Édesanya kívánságát!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése