Baklövés
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. január 20.
Velem mindig történik valami…Lajosnak megvolt a saját véleménye, mindig az, amit a felsőbb szervek, rendeletek hangoztattak, tartalmaztak. Bátran kiállt véleménye mellett, nem tartott senkitől, ő csak azt mondta, amit mások is mondanak, az illetékesek! Hogy mi történik közvetlen környezetében, hogy az illetékesek nem tudják a mikrokörnyezet összes jelenségét figyelembe venni előírásaik alakításakor, erről Lajosnak nem volt tudomása, nem is érdekelte. Lajos előtt íróasztalán a Magyar Közlöny legutóbbi száma feküdt, azt lapozgatta, tanulmányozta. Ha kérdéssel fordultak hozzá, megnézte, benne van a kérdésre adandó válasz, vagy pedig nincs. Ha nem találta esetleg hirtelenjében a megoldást, az állandóan szájában lévő, gondosan faragott fogpiszkáló gyufaszál mellett sziszegte: izé, izé… Ekkor már közbelépett jól képzett munkatársa, aki vette a lapot, és fölvette a másik kagylót, mire Lajos magára találva, beleszólt telefonba, izé… majd Laci átveszi a témát, és megnyugodva letette a sajátját. Nem sok vizet zavart, ám fontos személyiség volt, ő vezette a munkaügyet. Érdemei elismeréseképpen emelték ki kazánkovácsi állásából, ahol nagyothallóvá lett. A nála okosabbak, mindig őt küldték a kazán belsejébe kalapálni, ott iszonyatosra fölerősödött a hang, meg ott Lajos nem tehetett rosszat, ha kifelé domborodott kalapálása, kívülről visszakalapálták. Munkásőr, osztályvezető, és vadász lett. Ha kérdeztem mit lőtt, válasza általában „semmit” volt, mert nála a vadászat italozásból állt, italosan, pedig tilos a vadászat. Vadászat után szabadnapot vett ki, amit Laci nem vezethetett föl a kartonra, csak akkor, amikor a prémiumot fizették, mert akkor a szabadságot a magasabb átlagkeresettel számolták el. Lajosnak megvolt a magához való esze. Mire nyugdíjba ment annyi szabadságot gyűjtött össze, ami több mint egy évet tett ki. Külön engedélyt kapott arra, hogy ezt pénzben megváltsa a cég. Lajosnak megvoltak a kapcsolatai. Rám neheztelt, mert az átszervezések során főnöke lettem, holott neki járt volna a magasabb pozíció, amit meg is mondott. Ha szerinte hibát vétettem, a pártvezetés elé citált, mert ő, mint a Fegyelmi Bizottság tagja megtehette. Ilyenkor előadta panaszát, én elmondtam intézkedéseim indokát, és figyelmeztettek, ez volt az utolsó eset! Bár igazam van, de Lajos véleményét figyelembe kell vennem. Lajosnak azonban nem volt önálló véleménye, hiszen a Magyar Közlöny mások számára is olvasható formában, magyarul íródott, és Lajos általában rosszul értelmezte a paragrafusokat, ezt a szakmát sem ismerte. Meg is kérdeztem az egyik Fegyelmi Bizottsági ülésen: Lajos, téged az ismerethiány nem zavar a véleményalkotásban? Fölháborodva, nyíltan megvallotta, nem! Nem csoda! Értekezleteimre minden alkalommal, új jegyzetfüzettel érkezett, így számonkérésre nem volt mód, ő nem kapott semmi szakmai feladatot, hangoztatta, hát nem is tett semmit. Jól tette! Lacival, az értekezletek után megbeszéltük szakterülete dolgait, Lajos nyugodtan rághatta a gyufaszálat, tanulmányozhatta az aktuális Magyar Közlönyt, és lőhetett bakot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése