Hópehely
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. január 21.
Velem mindig történik valami…Duplafalú, vákuumos üvegtáblák mögül figyelem a csendesen hulló hópihéket, ahogy alászállnak, lerakódnak egymásra. Jó régen, a konyhaablakból nem tudtam kitekinteni, a benti párás levegő jégkristályait először megcsodálva, majd lehelettel fölmelegítve, a lefolyó víz mosta átlátszóvá az ablakot. Nem gázzal, fával fűtöttük a sparhaltet, így tettet mások is. Nem csodálhatom az óta a jégkristályokat, csak emlékezem rájuk. A hópelyhek kinn mind másak, egyetlen egy nincs közöttük, amelyik pontosan megegyezne társával. Mi indította el a hóesést, mi formálja a pelyheket teljesen egyénivé, senki nem tudja. Magyarázni persze lehet, meg is alkották az elméletet, az elmélet le is írja miért olyan a hókristály, amilyen, de változatos szépségének okát nem ismerjük. Tudjuk miért szimmetrikus, tudjuk, honnan eredhet az újabb elágazás, tudjuk, hogy a növekedése akármeddig folytatódhatna, de mégis valami határt szab a nagyságának, és ennek a határnak a mérete sem lépi át az általunk ismert hópelyhekét. Nagyon sok, amit ismerünk, a tudásunknak saját elménk szab korlátot, nekünk, embereknek kell igazítani „fegyvertárunkat” a természet elképesztő változatosságához. Az élettelen világról van szó, az élővel kapcsolatos magyarázatokat is az élettelen világról megalkotott elméletek segítik, de ha az élőt vissza akarjuk vezetni az élettelenre, elveszik az élő. A kísérletek igazolják elméleteink helyességét. Milliárdokért épülnek a mikro és makro világ mélyebb megismerését szolgáló berendezések, gyorsítók, teleszkópok, és mindez nem elegendő, a megértéshez. Fizikusaink megalkották a QED-et, a kvantumelektrodinamikát, a Világ mozgásának magyarázatát levitték az elektron és a foton, a fénykvantum szintjére. Majdnem minden magyarázható a fény és az elektronok világával, de a magyarázók vallják, nem értik, amivel dolgoznak, csak abban biztosak, hogy módszerük működik. Statisztikusan! És hol van az ok, az eredendő? A miért így és nem másként kérdés megválaszolatlan maradt mind a mai napig. Amit tapasztalunk vagy megismételhető, vagy nem. A folyamatok visszafordíthatók, vagy nem. Tudományosabban: reverzibilisek, vagy irreverzibilisek. A vízből hópehely lesz, a hópehelyből víz, majd az éltető Nap hatására élet, a maradék vízből ér, patak, folyó, folyam, és vízpára, hogy újból leessen a hópehely, amely már egészen más, mert mind eltér egymástól, és nem olyan lesz, mint amelyiket épp az imént láttam vízzé alakulni. Milyen sokféleség, amit le lehet írni a számosságot illetően, kitalálta a leleményes ember a formát. Magát a számot leírhatjuk egy kis papírszeletre, csupán megállapodásról, jelölésmódról van szó. A lényeg valahol másban rejtőzik, és tőlünk függetlenül van jelen a látható és a már nem látható Világmindenségben. Bertalanffy azt írja „...ám az emberről semmit sem tudunk”, Teller azt írja „Az anyagról nem tudni semmit”, Russel az egyik irányból, Kierkegaard a másikból közelítve próbálja a maga számára megérteni az „anyagot” a megérthetetlen elme/értelem működése segítségével. Hasztalan! Ezért írhatta Madách: „Ember küzdj…!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése