Velem mindig történik valami…Kitette a stukkert az asztalra, és behívatta két helyettesét. Mindig így tett, bárki is volt nála. A hatalmas irodában az íróasztalon kívül csak két szék árválkodott. Az íróasztalon a stukker nyomatékot adott a mondanivalónak, ami jóformán nem volt semmi. Az érdeklődés nem irányult másra, mint, hogy vannak még ellenforradalmárok a cégnél, vagy már sikerült mind lehetetlenné tenni. Szakmai irányításra nem volt szükség, a nagy múltú áramszolgáltatás lendületből ment, a szakemberek tudták mi a dolguk.
Minden nap így kezdődött, a nap további részében se be, se ki nem járt senki, csak az iszonyúan erős dohányfüst áramlott kifelé, mint háborús fojtógáz. Ebből derült ki az Igazgató elvtárs itthon van. Időnként megjelentek idegenek, ők beépültek a személyzeti, munkaügyi vonalra, és szorgalmasan jártak a munkásőrség kiképző gyakorlataira, vagy máshová. Kérdezni nem mert senki, még baj lehet belőle! Eta, Lajos, Ferenc, Erzsi, még egy Lajos, nem titkolta kik is ők. Illett félni tőlük, nem alaptalanul. Ők voltak a pártvezetés, a szakszervezeti vezetés, ők jelentettek fölfelé, tőlük kértek segítséget az elvtársak, ha intézni valójuk akadt a cégnél, vagy bárhol, a „kéz” messze elért. A stukkeres igazgató egy idő után a Szocialista Hazáért Érdemérem birtokosaként, meg szakértelme hiányában, eltávozott, talán nyugdíjba ment. Unokája évek óta éber álomban fekszik, balesetet szenvedett, bármit is tett, jót-rosszat,
megbűnhődött érte. Kripl, Páva, Toller, Tasnádi, Páva. Mindannyian doktorok, a módszerváltás utáni Pécs polgármesterei. Az őket megelőzők nevei lassan a homályba vesznek, közös jellemzőjük azért megmaradt az emlékezetben: nem voltak elkötelezett Pécsiek, nem voltak lokálpatrióták.
Talán változik a helyzet, nyomai megjelentek. A város érdeke fontosabb az egyéninél, nem kell a parlamenti mandátum, nem kell más megbízatás: városom lakóit akarom szolgálni, hangzott a hitvallás. Úgy legyen! 2010 sikeres lesz, már megjelent a hosszasan akadályozott munka látható eredménye. Tízezer emberre számítottak, a duplája jött el, a megnyitó ünnepségre. Napközben sétálva, rosszhangú kritikák hangzottak: nem sík a térkő, nem is lett kész, újból föl kell szedni, nem maradt meg a támfal, mi lesz a gyerekekkel, ha mégis jár majd a busz. A Széchenyi téri permanens tüntetők egyike kérdezett: ugye, hogy már megint igazam van? Igen, igazad van abban, hogy Te állandóan azt nézed mi nem jó: nézz csak oda, a térkő nagy része sík, mégis sikerült a megnyitóra a teret, használhatóvá tenni, támfal valóban nincs, de lehet, a buszok sem itt járnak majd, a gyerekekre, pedig vélhetően vigyáznak szüleik. Otthagyott! A Dómba megérkezett a Szt. Korona másolata, az amit az USA-ban készítettek. Felkészült, kedves rendezőhölgy világosított föl erről a tényről. Igaz, szerinte Cap Canarevalben őrizték a koronát, szerintem Fort Knox-ban, de hát ez legyen a legnagyobb ismerethiány Országbirtokló Ereklyénket illetően! Illesse elismerés az EKF 2010 létrehozóit, hivatalos szervezőket, civileket. Fölszállott a Páva!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése