Nyuszilátogatás
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. január 30.
Velem mindig történik valami…A kis nyuszik összebújtak, úgy melengették egymást a reggeli harmatos, hidegben. Apjukat sose látták, édesanyjukra voltak utalva. Szót fogadtak neki, tudták, ez így való, édesanyjuk figyelmeztette őket a veszedelmekre. Meg is tapasztalták. Egyik testvérük a vörös ellenség, a róka áldozatául esett, túl messze merészkedett az elkészített nappali szállástól. Hiába hallották éles visítását, mire édesanyjuk a segítségére sietett már késő volt, a róka elbánt vele. Továbbköltöztek a szomorú helyről, pedig nagyon finom, friss ropogós fű borította azt a tájat, bőven volt eleségük. Édesanyjuk átmeneti szállást talált a sűrű, magasra nőtt csalánosban, itt húzták meg magukat észrevétlenül. A nap már fölkelt, édesanyjuk még nem érkezett vissza, szófogadóan pihentek, az éjjel telelakmározták magukat a gödör melletti zöldekből. Elaludtak, de a vadakra jellemző éberség hamarosan figyelmessé tette őket. Ilyen hangokat még nem hallottak. Tudták milyen, ha süvít a szél, akkor a magasra nőtt csalános meghajlik, és mint a háztető, védően borul föléjük. Ez a suhogás más volt, és egyre közelebbről hallották a különös zajt. Hss, hss, hss, aztán éles pengő-csikorgó hang következett. Féltek, és nem alaptalanul, de nem mertek mozdulni. Testvérük elvesztése, csak nemrég történt, nem hallgatott a mamára, és rosszul járt. Még jobban ellapultak, és vártak. Már egészen közel járt a hang, és ekkor hirtelen egy villanást láttak, pillanat műve volt az egész, és fölöttük kiragyogott a fölkelő Nap. Jaj, a fülem, mi történhetett, vérzik, szólt egyikük, és intelemről megfeledkezve futásnak eredt. Hss, hss, hss hallotta a szófogadó, és már-már azt hitte megmenekült, amikor egy idegen, a hasa alatt megragadva, a magasba emelte. Harapott, rugdalózott, annál erőseb lett a szorítás. Jó helyre került, egy körtefa köré húzott hálóban találta magát, és olyan dolgokat adtak táplálékul, amiről édesanyjuk csak mesélt, ha majd nagyobbak lesznek, ilyen finomságot is lehet ropogtatni. Gyerekek ugrálták körül, belenyugodott sorsába, megadta magát. Berregő házban utazott, és egy erkélyen kapott helyet kényelmesre alakított papírdobozban álomba merült. Beköszöntött az éjszaka, ősi ösztönei élelemkeresésre biztatták, kiugrott a dobozból egyenesen neki egy másik nyuszinak, aki rendre ott volt az üveg mögött. Ahányszor felé nézett, visszanézett rá. Belefáradt az ugrálásba, az erős idegen visszatette a dobozba, és egy fedelet is kapott a feje fölé. Ösztöne nem hagyta nyugodtan, kierőlködött a dobozból, de az ellenfél ismét ott volt, szemben vele. Nekiugrott, ahányszor csak tudott, de lepattant róla, mint, amikor fiatalabb korában véletlenül egy-egy fának ütközött. Így telt el az éjszaka, a dobozra egyre nagyobb súlyok kerültek, de ő mindig sikeresen kibújt alóluk. Kapott enni, inni, de a szabadságot szerette volna visszakapni. Édesanyját, a testvérét, és a tágas mezőt. Vágya teljesült, a dobozból ismét hallotta a berregő hangot, elhelyezték a körtefa alá, várt egy kicsit, elindult, édesanyja várt rá a közelben. Egy évre rá gyermekeivel jött, megállt a körtefa alatt, talán rólunk mesélt nekik.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése