Valóságmese
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. április 27.
Velem mindig történik valami…Egyedül maradt, elhagyták szülei, testvérei. Halálán volt ő is. Kicsi agya nem tudta földolgozni a történteket. Nem kapott magyarázatot arra, hogy miért éppen vele történnek ilyen dolgok. Hárman voltak, hárman várták szüleik hazaérkezését, nem voltak képesek ellátni magukat. Szülei elképesztő szorgalommal készítették el lakóhelyüket, minden kényelem, amire szükségük lehetett, megérkezésük előtt észen állt. Szüleik nagyon szerették egymást. Mamájuk szépségének korán híre ment, még mielőtt eladósorba került. A férfinép szemmel tartotta, és alig várták, hogy eljöjjön az ideje felnőtt korúságának, egymás ellen vetélkedtek, mutogatták magukat, szerenádot adtak, finomságokkal kedveskedtek neki. Elérkezett az ideje, hogy válasszon a sok udvarló közül, a legszebb, és legerősebb legény tetszett meg neki, úgy vélte vele eltölthetik életüket, gyermekeknek életet adva, fölnevelve, és figyelemmel kisérve további sorsukat. A kiválasztott még napokig udvarolt neki, mással már nem állt szóba, kellette magát, jól esett az igyekezet, amit leendő párja a nap minden percében bizonyított. Jól választott, a nászukat a közelben töltötték, jó itt a védett környezetben, boldogok voltak. Hármas ikreknek adott életet. Arról beszélgettek párjával, már nászuk alatt is, milyen jó is lenne, ha egykorú testvérek születnének. A nagy Teremtő meghallgatta kívánságukat. Párja elragadtatásában, szerenádot adott neki, pontosan úgy, mint udvarlása idején, a hoppon maradt vetélytársakkal együtt. A többi legény nagy része is talált párt magának, a féltékenység elszállt, mintha nem is lett volna. Gyermekeiket szépen nevelték, arról tanakodtak már, hogy tovább is segíteni fogják őket, ha úgymond kirepülnek a fészekből. Édesanyjuk, apjuk fölváltva óvták őket, a hidegtől, és a hőségtől egyaránt. A sok tápláló finomságtól gyorsan fejlődtek, mindhármuknak jutott bőségesen. Lassan telelakták a szépen megépített, otthont. Egyik vidám játszadozásuk alkalmával testvérei elvesztették egyensúlyukat, és kizuhantak a magas, biztonságos helyről, életükkel fizettek, az óvatlanságért. Szüleik nem tettek szemrehányást neki, örültek, hogy ő megmaradt számukra. Egyedül érezte nagyon magát, de a finomságok, amelyekből most, hogy egyedül maradt, mind neki jutott, feledtették testvéreit. Gyerek volt, nem is igazán fogta föl a baleset szomorú voltát. Majd, ha ő is szülő lesz, másképp gondolkozik, most csak magával volt elfoglalva. Aztán újabb esemény zavarta meg életét, édesanyja áldozatul esett ősi ellenségüknek. Apja ezek után még gyakrabban látogatta, rá hárult minden feladat. Az élelemszerzés, a viharos szél által megrongált otthon javítása, és a hőségtől szenvedő test védő takarója is. Lassan elhagyhatja otthonát, önálló életet kezdhet ő is, megerősödött, de nem merészkedett ki az otthon biztonságából, belül érezte, még gyenge az önálló életre. Sorsa váratlan fordulatot vett, már hosszú ideje nem jött az apja, eltelt az első egyedül töltött nap, a hőségtől szomjúság gyötörte, másnap már mozdulni sem tudott, reménykedett. Reménye szertefoszlott, úgy találtunk rá a fészekben, holtan.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése