Velem mindig történik valami…Mégiscsak kitisztul történelmünk, mégiscsak igaza van a krónikaíróknak, mégiscsak győz az igazság. Sokat és sokan tettek ellenünk, titkolták, tiltották eredetünket, császári parancsra magyarázták félre, írták át eredetünk mítoszait, amelyek nem mítoszok, hanem a valóság. Hiába Hunfalviak, Budenzek igyekezete, az igazság előbújik, fölbuggyan a mélyből, mint a búvópatak, hogy aztán egyesülve a modern kutatási lehetőségekkel, a DNS, a markerek vizsgálatával bizonyítsa Attila leszármazottai vagyunk, székelyek, magyarok, kunok ivadékai. Legalább ezer év óta itt élünk, nyelvünket, kultúránkat megőrizve, minden elnyomó szándék ellenére, megsokasodtunk. Nem volt Catalaunumi csata, nem volt Lech mezei döntő győzelem, még csak csata sem. Nagyjaink mindig képesek voltak a döntő helyzetekben meghozni a bölcs, messze ható döntéseiket. Ha vesztettünk is átmenetileg, ármánykodás, csalás, idegen érdek szolgálata vitte népünket nyomorba. És a jó szándékú bizalom másokban, a „nyugatban”. Sok nagy ember mondta, nem számít honnan jöttünk, csak az hová megyünk! Mennyire nem igaz, a nagy emberek is tévednek, az igazán nagyok nem! Gróf Széchenyi István bizony fontosnak tartotta a múltat megismerni, tisztelni, nélküle nem érthetjük a jelent, és nem tudunk a jövő érdekében munkálkodni.
Ma nem ismerjük sem a régmúltat, sem a közelebbit, titkok titkai fedik az elmúlt húsz, hatvan, kilencven, száznegyven évet, és tudós akadémikusaink eltakarják előlünk Attilát, Álmost, Árpádot. Ki tudja, ki ölette meg Imre herceget, ki a többieket, gróf Széchenyi Istvánig és még tovább, a máig bezárólag. Akták tömegei nem elegendők, nem is lehetnek azok, a hamisítás érdekből bevett szokás. Akik részesei voltak eseményeknek, érdekeik alapján másképp emlékeznek. A múltat titkok fedik, a jelent szintén. Még élnek, itt közöttünk azok, akik ma is azon munkálkodnak, hogy nekik, csak nekik meglegyen minden, a közjót pedig majd szolgálják mások. Reggel, ugyanő, aki húsz évvel ezelőtt is, azt mondta, majd visszajönnek, kell a négy év, hogy összeszedjék magukat, kell gyerekeik érdekében, akik látták hogyan „csinálják” a szülők a ki nem érdemelt előnyt. Kiváló fiatal, erdélyi tudósunk, Barabási Albert László, a „Behálózva” című, alapvető munkájában kimutatta, nem egyenértékű csomópontokhoz rendeltek a véletlen kapcsolatok sem, amelyek befolyásolják az egészet, a rendszert. A világhálóra szólt a bizonyítás, ott érvényes a véletlen kapcsolódás, az emberi viszonyokra nem. Az emberek között az érdek, a személyes elkötelezettség, a tudom, hogy ki vagy, és te is tudod, hogy én ki vagyok, rendszer adja a csomópontokat, és ezek hosszú ideig nem változnak. Nagyon igaza lehet reggeli ismerősömnek. Ö tudja, ők nem búvó patakok módján törnek föl a mélyből, ők nem is süllyednek, a háló most egy ideig vékonyodó fonalai megerősödnek, és fönntartják egymást. Márai Sándor nem volt próféta, vallási értelemben, ám sejtéseit megfogalmazva prófétai kinyilatkozásait komolyan kell venni. Kiutat keresni, erősebb háló létrehozásával lehetséges. Takácskodjunk jól!
1 megjegyzés:
Oké, most ezt egy héten keresztül minden nap elolvasom, figyelmesen, addigra remélem minden "átjön"!
Mert ez nagyon tömény, de jól össze van rakva, azt elismerem!
Megjegyzés küldése