2010-04-16 Péntek
Velem mindig történik valami…Nem szabadna a korombelinek kitennie magát megerőltetésnek, különösen akkor, ha nem muszáj. Hétfő, szerda, péntek rehabilitációs torna, szakszerű vezetéssel. Bemelegítés, fölfuttatás, csúcson járatás, és vissza az alapjáratra. Ma is kibírtam, aztán megmutattam, mert kérdezték a tornán gyakorlatot folytató fiatalok, van még egy lehetőségük, elmennek síelni, de még soha nem síeltek, mit tegyenek a fölkészüléshez. Nem a ruházkodásról esett szó, hanem a kötelezően elvégzendő előkészítő edzésről. Majd megmutatom mi az, ami feltétlenül jót tesz. Ha nem teszi az ember, az első nap után iszonyatos izomláz fogja gyötörni, és beletelik két nap, amíg aztán ismét lécre bír állni. Nekidőltem a tornaterem falának, derékszögben derekamnál és térdemnél, tartottam magam, aztán kértem utánozzák le a gyakorlatot. Nem egészen volt világos a dolog, mert megkértek még egyszer mutassam be. Bemutattam, és egy kis segítséggel, álljon valaki a lábfejem elé, tornacipőm nem tapadt eléggé a parkettához, sikerült egy jó ideig megtartanom a testem. Átsiettem az újságoshoz, elolvastam, és kifényképeztem a tartósnak ígérkező cikkeket, és boldogan hallottam hazaérkezésemkor, jön az unokám, és itt marad, nem sietős a dolguk, hétvégére nem kapnak házi feladatot. Megérkezett, körbefutotta a házat, gyere, nézd te is fölkiáltással, követtem olyan gyorsan, ahogyan kívánta. Lejtős a portánk, két oldalra lépcső vezet, az egyik oldalon kért valamit, azonnal, de siess vissza, fölállítjuk a csapdát, a madárcsapdát, hozd elő a szerszámosból a maradék hálót. Szőlőt védő madárhálóról van szó, amit ősszel rakok föl a savanyú szőlőre, hogy megérjen rendesen, a rigók ne dézsmálhassák. Igyekeztem, ahogy csak tőlem tellett, nagy öröm, ha nálunk van a gyermek. Nem akármilyen helyet választott ki a csapda számára. Olyat, ahol biztosan lesz kapás, mert ugye horgászik is, megkeveri a terminusz technikuszokat. Kész, menjünk be, ebéd! Ebéd alatt megjött a kapás, sárgacsőrű hím ugrált be a csapdába. Tegyük gyorsan a madárházba, a macskarabolta galambok helyére, és fogjunk még egyet, ne legyen egyedül szegény. Az újbóli csapdaállíás után, pihenés helyett gyurmamarkolászás következett, az időközben elfogott gyík számára építendő futkározóhely kialakításához. Markomban gyömöszölgettem a rengeteg gyurmát, elkészült a mű. Menjünk le, nézzük meg a madarat, úgy szeretem látni, ahogy röpdös. Nem röpdösött már szegény, megadta magát sorsának, engedjük el kértem. Nagy nehezen sikerült a rábeszélés, azzal a föltétellel, hogy a csapda marad, és felügyelem, ha újból bekerül egy, megőrzöm, ha sárgacsőrű, mert a tojó ül a tojásokon. De hiszen rigóék társas életet élnek, mind addig, amíg föl nem nevelik a kicsiket. Rendben! Bemászott az etető nyíláson, hozzam a szákot, nem adja meg magát a hím, elég nagy a madárház, nehéz elkapni szegényt, rémülten röpköd ide-oda. Rendben! Mentem, vittem, kimászott a nyíláson, aztán idenézz, szólított, és a hátára fektetett madár, mintha nem is élne feküdt nyitott tenyerén. Kész csoda, hogy elfáradtam?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése