Velem mindig történik valami…Tegnap délután pár szál málnatövem közelében gazoltam az almafa alatt, porcikáimban érzem a hatását. Ma reggeli ébredésem után a málna jó tíz centiméterrel magasabb volt, mint tegnap. A verandán is hasonló élményben van részem, gumós növényeim bimbói kibontott szirommal várták a reggeli napsütést. A lilaakác még csak most bontogatja levélbimbóit, hamarosan kacsolhatom a nem kívánt irányban növekedő, kapaszkodót kereső hajtásokat. A szemem előtt növekednek, és mégsem látom növekedésüket, ám mindig gondolkodóba ejtenek ezek a csodálatos jelenségek. Él a Természet! Közel száz év óta vélni tudjuk, és minden, a természeti jelenségeket magyarázni próbáló elmélet sikeresen alkalmazza a legkisebb egységeket, a kvantumokat, legyen szó energiáról, villamos ellenállásról, időről. Nem tudjuk mi törtét a világmindenségben a másodperc, kimondani sem lehet, nincs rá az algebrában szó, csak kifejezés, tíz a mínusz negyvenharmadikon része előtt. Tekinthetjük ezt az értéket a legkisebb időnek. A fény sebessége behatárolt, noha egyesek vitatják ezt az állítást, többek között a magyar matematikus Dobó, és a fizikai Nobel díjas Feynman professzor vitatják, aki azt volt kénytelen feltételezni, hogy a fénykvantumok, a fotonok átlagosan nem haladják túl a mindenki által ismert fénysebességet, a másodpercenként háromszázezer kilométert. Az igazság kedvéért Feynman professzor mindig hangsúlyozta, ezt ő maga sem érti, de dolgozik e feltételezéssel, máskülönben nem helyesek következtetései. De jó lenne látni, nyíló virágaim legkisebb időhatáron belüli történéseit, merengtem el! Ott a sejtek legkisebb zugában zajló, a Nap sugarának köszönhető, elképesztő következményeket. A megfordíthatatlan Élet legkisebb mozzanatait. Iszonyatos sebességű számítógépeinkkel már minden létezőt modelleznek, feszegetik a lehetetlen határait, de oda betörni képtelenség. Őrzöm a magyar Videoton gyár mágnes gyűrűs tárolóegységét, láthatóak az elemek, piciny ferritkarikákba kézzel fűzött vékony huzalok kereszteződéseiben futó áramal ide-oda billenthető É-i, D-i pólusokat. Negyven éve készítették ügyes női kezek. Ekkor írta John Kemeny, vagyis Kemény János a jövőt vizionáló kis könyvét, benne a már megvalósult új „faj” kialakulását. Az új „faj” a közös tudattal rendelkező, egymás közötti emlékezetet megosztó számítógépes hálózat, amelyben a végeken lévő készülékek, a felhasználók a csoporttudat alá tartoznak. A technika, a technológia meghaladta az emberi követőképességet, és nem tudjuk társadalmilag a haladást követni. Vajon a jövőben, a XXI-dik, a tudás századában, képesek leszünk a szimbiózist, az ember-gép tudat emberi oldalát azonos szintre emelni, vagy pedig legyűr bennünket a gép, a markunkban tartogatott piciny eszköz, amelynek száguldó bitjeit, az eszközállományt birtokoló néhány kiválasztott befolyásolja, és általa irányítja mindennapjainkat. Ennek a már most jelenlévő valóságnak tudatában kell legyünk.
A tudást társadalmasítsuk, politikusaink tudása képes az új „fajt” megregulázni!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése