Embermicsoda
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. április 24.
Velem mindig történik valami…A buszmegálló mérhetetlen adat, információ és hír forrása. Az információnak hírértékre van, hogy mekkora a hírérték, arra bizonyos megállapodást kell kötni magunkkal, mert egy információ lehet nekem hírértékű, másnak azonban csak egy adat a sok közül, amit akár nem is érdemes megjegyezni. Komoly emberek foglalkoztak a kérdéskörrel, és megalapozták az elméletet, amelynek az adat, az információ, a hír képezi vizsgálódási tárgyát. Nagyon nagy hírértékkel bír az információ, ha semmit nem ismerünk az információból, és semmi értéke van annak, ha minden jellemzőnek a birtokában vagyunk. Tudom, nyelvhelyességi gondok vannak az előző mondattal, de itt ezt így kell mondani, mert a semmi érték az a nulla, és olyan nincs, hogy nulla értéke sem lenne az információnak. Az adatokkal is lehet persze sok mindent kezdeni, összeadni, átlagolni, várható értékét meghatározni, újabb, már ismert adat megérkezésének a valószínűségét meghatározni stb. A buszmegállóban csak hallgatni kell, és figyelni és minden buszmegállóban más-más dolgot hall a hallgatózó, amelyet aztán saját maga számára adatként, hírként kezel. Nem kell újságot olvasni, rádiót hallgatni, tévét nézni, interneten brózerolni, ömlik az információ. Eltörött a Széchenyi tér gránit burkolatának egyik darabja, szemébe fújta a szél a gránitlapok között még nem megállapodott homokszemcséket, ferde a leendő szökőkutak betonburkolatának oldalfala. Aztán jönnek a következtetések, micsoda gránit ez, hogyan fogja kibírni az esetleg a téren a tűzoltáshoz szükségessé váló nagy piros autók, még az oda behajtó őslakosok kisebb autóinak terhelését sem viseli majd el, hiszen most csak gyalogos forgalom van. Jobb lett volna a régi burkolatot úgy hagyni, ahogy volt, és ha már új a gránitburkolat, akkor, pedig miért nem jó a süttői, és miért kellett a kínai. Biztosan jó üzlet valakinek, amiből busás haszon származik, mi a csudának nyúltak a térfelújításhoz, jó volt az úgy, ahogy volt. Nyáron meleg lesz a kőfelület, nem lehet majd leülni, télen meg hideg lesz, és ráfagy a lehullott csapadék, az arra járók elcsúsznak, kezüket, lábukat törik, és az egészségügyi ellátás nem teszi lehetővé a protézis beültetését, többéves a várakozási lista. Engem is úgy soroltak be folytatta a beszélő, hogy kéthavonta járjak ellenőrzésre, állapotom romlani fog, az egészen biztos, és így majd jogot szerzek a korábban megtörténő beavatkozásra. Kibújt a szög a zsákból! Az utolsó mondatnak számomra már nincs hírértéke, pontosabban a hír értéke nulla. Előbújt az ember, az önző ember, a beszélőből. Beleszóltam a társalgásba, nem helyes, hogy elfogadta az ajánlatot, mert képzelje el, mi lenne, ha az, aki az ajánlatot adta, mindenkinek ugyanúgy megtenné ajánlatát. És, ha ez így lenne, vélelmezzük, akkor a várakozási lista nem többéves, hanem annál rövidebb, és nemcsak az ön számára, hanem mindenki számára. Vagyis egészségügyi ellátásunk jobb, mint ön föltételezte, a Széchenyi téri kőtörés egyedi eset, a homokszemek majd megállapodnak a résekben. Csúnyán néztek rám, micsoda egy ember maga!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése